Az elmúlt közel két évben komoly fejlődésen ment át a két párt kapcsolata. A választásokat sikeresen vettük, az OKS négy jelöltje jutott be a törvényhozásba. Közös frakciót alakítottunk, a parlamenti munkában szorosan együttműködtünk. Az OKS négy képviselője legalább annyira küzdött a kisebbségi nyelvtörvényért, mint a frakció több tagja. Számíthattunk rájuk, tartották szavukat minden esetben, nem voltak komoly nézeteltérések, véleménykülönbségek közöttünk. Nemcsak a parlamentben védték a kisebbségek, köztük a magyar kisebbség érdekeit – mindenki tudja, hogy Ondrej Dostál a Malina Hedvig védelmében folytatott közdelem aktív részese. Idén júniusra eljutottunk oda, hogy az OKS képviselője is tagja lett a Koalíciós Tanácsnak. Bíztunk benne, hogy az együttműködésünk legalább 2014-ig fog tartani.
Nem így történt. Október 11-én Iveta Radičová kormánya nem kapott bizalmat a parlamentben, a kabinet megbukott. Az OKS négy képviselője közül három tartózkodott a szavazásnál, vagyis nem szavazott bizalmat közös kormányunknak. Tudjuk, az ő három igen szavazatuk kevés lett volna, velük együtt sem kapott volna elég szavazatot a kormány, ahhoz az SaS támogatása is kellett volna. Az OKS álláspontja ismert, elvi okokból nem támogatták az euró mentőövet. A Híd tiszteletben tartja az elveket, a magáét is, másokét is. Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem érthetünk egyet olyan, élükre állított álláspontokkal, amelyek akadályozzák az egészséges, a jó ügy érdekében hozott kompromisszumokat. Az október 11-i szavazás két ilyen kompromisszumról szólt: az egyik a jobboldali kormány megmaradása, a másik az euró, és ezzel együtt a szlovákiai gazdaság, a szlovákiai munkavállalók védelme. Véleményem szerint mindkettő megérte volna az igen szavazatot, de még ha az euró megmentésének kérdésben elfogadjuk is, hogy nincs egyedül jó megoldás, az biztos, hogy a jobboldali kormány megmentése megérte volna az igent. Nagy a veszélye annak, hogy a március 10-i választások után újra Robert Fico és a Smer állíthat kormányt. Ez azonban már tudható volt október 11-én is, és ezt a körülményt nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni.
Egy politikusnak tudnia kell mérlegelni, szét kell tudnia választani a fontos és kevésbé ügyeket. Igen, bizonyos kérdésekben el kell tudnia fogadni a kompromisszumot. Minden politikai pártnak fontosak a saját céljaik, meg akarja azokat valósítani. A szűken értelmezett pártcélok megvalósítása azonban nem mehet az ország, és annak minden állampolgára rovására. František Šebej, aki akkor még az OKS tagja, egyik vezetője volt, tisztában volt ezzel, és igennel szavazott.
Mindezek fényében azt hiszem érthető pártom döntése, hogy az előre hozott választásokon nem biztosít helyeket listáján az OKS politikusainak. Erről ma tájékoztattam Peter Zajac pártelnököt. Úgy látszik azonban, hogy már az OKS sem várta az együttműködés folytatását. Keddi hír, hogy mérlegelik az indulást Igor Matovič frissen alapított, standard pártnak egyáltalán nem nevezhető szervezete listáján. Sok sikert kívánok nekik a választásokon, ha sikerrel járnak nem tartom kizártnak az együttműködést, de csak a választások után. Hiszen ahogyan írásom elején elmondtam, a legtöbb kérdésben egyezik álláspontunk.
