Szombaton reggel olvasom egy felmérésben, hogy 2O17-ben tovább izmosodik az extrémizmus, több lesz a feszültség a nagyvilágban. Délben látom, hogy az egyik szlovákiai vállalat által kibocsátott káros anyagok szintje jelentősen megugrott. Estefelé hallom, hogy egy személygépkocsi-vezető nem adott előnyt a beteghez siető mentősnek. Nem értem ám be ennyivel. Este megnéztem, mi történt a Facebook oldalamon, ahol ugyan egyre ritkábban, de itt-ott még "elverik rajtam a port", amiért nem nyomozok, nem hejtelek, nem azzal kelek nap mint nap, hogy " Barátaim, ma vajon kibe is rúghatnánk bele?". 

 Elismerem, sokkal jobban is kezdődhetne egy hétvége. De előnyomakodik a kérdés: Valójában ki harcoljon a szélsőség ellen, a (volt) náci tanárok, a korrupció, a károsanyag-kibocsátás, a populizmus, a gyűlölködés ellen...? Meggyőződésem, hogy  senki fejéből sem az pattant ki elsőként, hogy " Természetesen én!" Az emberek ezt - teljesen jogosan - a politikusoktól várják el. Az ellenzéki, illetve a parlamenten kívüli pártok meg úgy gondolják, hogy harcoljon a kormány. Kassán a Pozsonyban élőkre mutogatnak, a pozsonyiak pedig azt tartják, hogyha Nyitranovákin munkahelyeket szeretnének, viseljék el a szennyezett levegőt is. Ördögi kör.

Csak akkor léphetünk ki belőle, ha tágítjuk a kört és feltesszük ezt a kérdést is: " És én? Én vajon mit tehetek?"  Lehet, hogy nem sokat, de mindenki megteheti azt a bizonyos jelképes lépést. Politikusként, vállalatigazgatóként, nyomozóként, járművezetőként, tanítóként, nővérként, pékként, emberként. Mindenki. Ki-ki legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Még akkor is, ha ez kellemetlen. Azt szoktam mondani: a helyes dolgok nem mindig népszerűek. S ebben az esetben nyugodtan hozzátehetném, hogy nem is kényelmesek.

Politikusként, parlamenti képviselőként az a dolgom, hogy részt vegyek a törvények előkészítésében, elfogadásában, segítsem az elfogadott törvények gyakorlatba való átültetését. Politikai döntéshozóként, közéleti szereplőként  minden kijelentésemet jól meg kell fontolnom. Nem tudok egészséges kenyeret sütni, gyerekeket az emberek iránti tiszteletre nevelni, rávezetni őket, hogy felismerjék a rosszat. Nem vagyok sem nyomozó, sem ügyész, s nem tehetek úgy, mintha mindent tudnék, mintha az én látásmódom lenne a leghelyesebb.

De egy szabad ország állampolgára vagyok. Nem érzem jól magam, ha valami vagy valaki ellen kell harcolnom. Polgárként és politikusként képes vagyok harcolni - valamiért. Harcolni a szerintem helyes dolgokért.  Tisztességesen, érdemben, s talán kevésbé népszerű módon.  Még abban a közegben is, amelyben ma jobban boldogulnak azok, akik népszerű és helytelen lépéseket, kijelentések tesznek. 

 

 

 

              

 

 

Szerző: Bugár Béla  2017.02.03. 12:15

 

Megértem és kénytelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy a mai rohanó világunkban, egyértelműen, világosan és tömören kell fogalmazni. Azt is értem, hogy egynéhány politikus valamiféle belső késztetésből, gyors és azonnali megoldást kínálva naponta bedob egy "zseniális" ötletet a nyilvános kommunikációs térbe.

De amikor a saját magát a legtermékenyebb képviselőnek kikiáltó politikusunk előállt azzal a javaslatával, hogy a magasabb szintű területi egységeket (VÚC) azonnal fel kell számolni, alternatíva nélkül kisatírozni, itt és most, fél évvel a választások előtt, annyira megdöbbentem, hogy szóhoz sem jutottam. 

A megyerendszer több mint 15 éve Szlovákia államjogi elrendezésének szerves részét képezi. A megyék emberek százait foglalkoztatják, iskolák, utak fenntartói és egy sor egyéb jellegű ügyintézés tartozik a hatáskörükbe. Éppen azért jutottunk idáig, mert az ország jelenlegi közigazgatási felosztása a természetes régiók mellett érvelő alapos elemzés eredményeit figyelmen kívül hagyó politikai döntés eredménye. Nem ideális, de pont az említett és a hozzá hasonló kétségbeesett populista sikoly lenne az utolsó dolog, ami a megyék körül kialakult helyzetet megoldhatná.

Nem mintha ilyen dogok a múltban nem fordultak volna elő. Jól emlékszünk azokra a politikai harcosokra, akik a múltban hasonló módon szerették volna mindenáron felhívni magukra a figyelmet. A parttalan populizmus, az átlátszó taktikázás, az új pártok kegyeinek megszerzésével kecsegtető tetszetős hangzatos kezdeményezések idővel a legtermékenyebb képviselőt is degradálhatják.

Ha tényleg szeretnénk józan megoldást találni e problémára, kezdjünk széles körű társadalmi vitát. Határozzunk meg egy valós célt azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet ezt a közigazgatási rendszerünket érintő komoly intézkedést a legeredményesebben és a leghatékonyabban megoldani. De könyörgöm, legalább páran tartsuk magunktól távol a populista bohócok módszereit.

Ellenkező esetben Szlovákia polgárai tényleg azt gondolhatják, hogy mindannyian teljesen megőrültünk.

 

 

Szerző: Bugár Béla  2017.01.18. 10:02

Ha jellemeznem kellene a politikai közélet elmúlt egy-másfél évét, azt mondhatnám, hogy ez az időszak volt az, amikor megváltozott a világrend.  Ám a változás tovább folytatódik. Itthon, Európában, de az egész világon egyaránt. Hirtelen minden megváltozott. Nagyapám azt mondogatta, hogy a dolgoknak megvan a maga rendje, ezért az embernek nem kellene feleslegesen pánikba esnie. Mindennek megvan a maga ideje, és helye, bizonyos események csak az idő múlásával tisztázódnak, vagy értjük meg őket. Nem kell feltétlenül az egyetlen igazságban, az egyetlen helyes útban, vagy az egyetlen reményben hinni.

Az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy látszik a fény az alagút végén. Mindnyájan tudjuk, hogy a világ egyik legerősebb államának élén egy nő áll – Angela Merkel. Egy olyan erős politikus, aki nem fél komoly, ám nem mindig népszerű döntéseket hozni. Tegnap óta egy újabb fontos ország, Nagy-Britannia kormányát is nő vezeti, Theresa May személyében. Szakmai tudását az is bizonyítja, hogy évek óta az Egyesült Királyság belügyminisztere. Ha az USA-ban az észérvek legyőzik a populizmust, jövőre ott is elnöknőt választanak – Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok első női elnöke. És még az is megtörténhet, hogy az ENSZ élére is nő kerül, bár nekünk Szlovákiában egy másik döntés tetszene.

A nők a politikában számomra az esélyt jelentik, esélyt arra, hogy a nehéz és komoly döntésekbe, melyeket Európában és a világban kell meghozni, több empátiát hoznak. Hogy a felesleges populista politizálás helyett (mindegyiknek megvan a maga tapasztalata a saját populistáival) a közéletbe visszatér az egészséges politikai vita. Hogy az ő világképük és sármjuk háttérbe szorítja az egyes pszeudo-politikusok be nem érett egóját. Hogy a komoly felelősségérzetük újra visszahozza a konstruktív hangulatot a tárgyalóasztalokhoz. Minden egyes országnak, de Európának és a világnak is nagy szüksége van erre, sokkal jobban, mint bármikor a vasfüggöny lehullása óta.

Margaret Thatcher mondta egyszer, hogyha valamiről tárgyalni akarunk, azt bízzuk a férfiakra, ha viszont valamit véghez kell vinni, bízzuk a nőkre. Európában új szeleknek kell fújniuk. Tartani kell az irányt, egyértelmű szabályokra és célokra van szükségünk. Az első lépés ezen az úton az lehet, ha a világpolitika legerősebb játékosainak irányítása határozott nők kezébe kerül. Nekünk, férfiaknak a politikában is támogatnunk kellene őket.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.07.14. 11:10

Íratlan szabály volt eddig a fiatal demokráciákban is, hogy az új kormányok általában 100 napot kaptak arra, hogy adaptálódjanak, hogy feldolgozhassák a kormányprogramjuk céljait és elkezdhessék a feladatok elvégzését. Ez a kormány azonban nemhogy 100 napot, de még 100 percet sem kapott, és ezt nem panaszként, hanem tényként írom.

Ezt nem csak a szokatlan felállás okozta, és nem kizárólag az ellenzék okolható érte. Sajnos ennek számos sokkal komolyabb oka van. Az elmúlt években Európában és nem félek azt mondani, hogy világszerte is egyre érezhetőbben a populista módszerek és tendenciák válnak mérvadóvá. Minden a szenzációkra épül. Minél nagyobb cirkusz, annál jobb. Megdöbbenéssel követjük azt, mi zajlik az USA-ban, ahol a politikai ellenfél legfelszínesebb sértegetését a Fehér Házért folyó harcban is elfogadható módszernek tekintik. Elegük van a korrekt politikából, és az alapvető emberi tisztességből is. Számomra az egyik legnagyobb csalódást magán a Brexiten túl az jelenti, hogy a Brexit legnagyobb támogatói rögtön másnap, ahogy megszavazták Nagy-Britannia kilépését az EU-ból, bevallották, hogy az egész kampányukat hazugságokra építették. Sajnos ez történik a legrégebbi demokráciában is. A barikád mindkét oldalán egyre kijjebb tolódik az, ami még elfogadható, és ez sajtos a társadalmi élet minden szintjére érvényes.

Ez Szlovákiában sincs máshogy. Amennyiben elfogadjuk a kampány alatti hazugságokat, melyekből volt elég, a napi politikai harc eszközévé válnak. Amennyiben elfogadható a hazugság az egyik oldalon, megjelenik a túloldalon is. Ha valaki úgy viselkedik, mint egy szálhámos, nem várhatja, hogy mások ne így tekintsenek rá.

Nem akarok senkit hibáztatni, de mentegetni sem. Csak arra mutatok rá, hogy az „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten“ itt is érvényesül. Amennyiben csak politikai enyelgésről lenne szó, még el tudnám fogadni, de sajnos a jelenlegi helyzet levét az ország polgárai isszák meg.

Ezt a 100 napot ugyanis elsősorban a gyűlölet jellemezte, ami nagy kár. A gyűlölet nélkül sokkal tovább juthattunk volna – erősítve a mindenkire ugyanúgy érvényes törvény elvét. Fontosabb lett volna a valódi szakmai munka, mint az a színház, amit a média közvetít. A Híd saját törvényjavaslatait a szakmai és politikai tárgyalóasztalnál készítette elő. Ennek szenteltük a kormány első 100 napját. Konkrét lépések előkészítésén dolgoztunk az iskolaügy, a környezetvédelem, a közlekedés terén és a kormánybiztosaink hivatalaiban is. Sajnálom, hogy ebben a zajban ez senkit sem érdekel. Mi ezért a munkáért léptünk kormányra. Tudatosítva azt is, hogy egyesek „pokollá akarják tenni az életünket“.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.06.30. 14:40

A britek szuverén döntést hoztak a népszavazásukon, amelyet – amint az nem sokkal utána kiderült – féligazságok és hazugságok alapoztak meg

Bevezetőül azzal kezdeném, hogy őszintén sajnáljuk ezt az eredményt. Az Unió működésének utolsó húsz éve során ez az  első olyan döntés, amely nem a tagállamok számának gyarapodását, hanem csökkentését jelenti, tehát épp az ellenkezője annak, aminek ezidáig tanúi voltunk. A populista és szélsőséges vezetők másnap reggeli ünneplése Európa-szerte egy szomorú jele annak, hogy hasonló népszavazásokra Hollandiában, Franciaországban, és más országokban, de akár még Szlovákiában is sor kerülhet. Ha figyelmesebben megnézzük a populista és szélsőséges pártok vezetőit, nyilvánvalóvá válik, hogy nincs B-tervük, vagy ha van is, csak kiráz minket tőle a hideg, mert számukra az egyetlen célt a viszonyok destabilizációja jelenti.

A britek szuverén döntést hoztak a népszavazásukon, amelyet – amint az nem sokkal utána kiderült – féligazságok és hazugságok alapoztak meg. A kampányban nem a racionális érvek voltak fontosak, hanem az, hogy lehet hatni az emberek érzelmeire. A populizmus dominált. Ez egy olyan jelenség, amely Európa-szerte egyre csak erősödik, a párbeszédekből meg egyre érezhetőbben hiányoznak a racionális érvek. Az egymást túlkiabáló, minél hangosabb szavak nyernek, vagy az, aki a legnagyobb értelmetlenséget ígéri. A populizmus és az extrémizmus - amint azt a legutóbbi parlamenti választások során is láthattuk - sajnos nálunk Szlovákiában is egyre erősebb. Ezzel szemben a Hídnak és személyem szerint nekem is mindig a racionális párbeszéd és a rendszerszintű megoldások átültetése volt a legfontosabb, nem a szenzációs szereplés.

Most Szlovákia és egész Európa egy óriási kihívás előtt áll. A cél megakadályozni, hogy a többi EU-s tagállam is hasonló irányba induljon, mint Nagy-Britannia. Ehhez azonban az kell, hogy az Európai Unió minél gyorsabban előálljon azokkal a reformjaival, amelyeknek köszönhetően egy olyan Uniónk lesz, amely közel fog állni polgáraihoz. Egy olyan Unió, amely az összes tagállamát meghallgatja. Nemcsak a nagyokat, hanem a kisebbeket is, hogy egy állam polgárai se érezzék azt, hogy kevésbé fontosak. Szeretném hangsúlyozni, hogy annak ellenére, hogy az EU-nak megvannak a hibái is, még így is az újkori történelem legsikeresebb projektje. Neki köszönhetően élünk békében és nyugalomban már a második világháború óta, Jugoszlávia szomorú szétesését és az azt követő balkáni problémákat leszámítva. Ne engedjük ezért meg, hogy mindezt elvegyék tőlünk a populisták és szélsőségesek, azok, akik nem látnak tovább az orruknál.  

Szerző: Bugár Béla  2016.06.28. 13:51