Ha jellemeznem kellene a politikai közélet elmúlt egy-másfél évét, azt mondhatnám, hogy ez az időszak volt az, amikor megváltozott a világrend.  Ám a változás tovább folytatódik. Itthon, Európában, de az egész világon egyaránt. Hirtelen minden megváltozott. Nagyapám azt mondogatta, hogy a dolgoknak megvan a maga rendje, ezért az embernek nem kellene feleslegesen pánikba esnie. Mindennek megvan a maga ideje, és helye, bizonyos események csak az idő múlásával tisztázódnak, vagy értjük meg őket. Nem kell feltétlenül az egyetlen igazságban, az egyetlen helyes útban, vagy az egyetlen reményben hinni.

Az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy látszik a fény az alagút végén. Mindnyájan tudjuk, hogy a világ egyik legerősebb államának élén egy nő áll – Angela Merkel. Egy olyan erős politikus, aki nem fél komoly, ám nem mindig népszerű döntéseket hozni. Tegnap óta egy újabb fontos ország, Nagy-Britannia kormányát is nő vezeti, Theresa May személyében. Szakmai tudását az is bizonyítja, hogy évek óta az Egyesült Királyság belügyminisztere. Ha az USA-ban az észérvek legyőzik a populizmust, jövőre ott is elnöknőt választanak – Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok első női elnöke. És még az is megtörténhet, hogy az ENSZ élére is nő kerül, bár nekünk Szlovákiában egy másik döntés tetszene.

A nők a politikában számomra az esélyt jelentik, esélyt arra, hogy a nehéz és komoly döntésekbe, melyeket Európában és a világban kell meghozni, több empátiát hoznak. Hogy a felesleges populista politizálás helyett (mindegyiknek megvan a maga tapasztalata a saját populistáival) a közéletbe visszatér az egészséges politikai vita. Hogy az ő világképük és sármjuk háttérbe szorítja az egyes pszeudo-politikusok be nem érett egóját. Hogy a komoly felelősségérzetük újra visszahozza a konstruktív hangulatot a tárgyalóasztalokhoz. Minden egyes országnak, de Európának és a világnak is nagy szüksége van erre, sokkal jobban, mint bármikor a vasfüggöny lehullása óta.

Margaret Thatcher mondta egyszer, hogyha valamiről tárgyalni akarunk, azt bízzuk a férfiakra, ha viszont valamit véghez kell vinni, bízzuk a nőkre. Európában új szeleknek kell fújniuk. Tartani kell az irányt, egyértelmű szabályokra és célokra van szükségünk. Az első lépés ezen az úton az lehet, ha a világpolitika legerősebb játékosainak irányítása határozott nők kezébe kerül. Nekünk, férfiaknak a politikában is támogatnunk kellene őket.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.07.14. 11:10

Íratlan szabály volt eddig a fiatal demokráciákban is, hogy az új kormányok általában 100 napot kaptak arra, hogy adaptálódjanak, hogy feldolgozhassák a kormányprogramjuk céljait és elkezdhessék a feladatok elvégzését. Ez a kormány azonban nemhogy 100 napot, de még 100 percet sem kapott, és ezt nem panaszként, hanem tényként írom.

Ezt nem csak a szokatlan felállás okozta, és nem kizárólag az ellenzék okolható érte. Sajnos ennek számos sokkal komolyabb oka van. Az elmúlt években Európában és nem félek azt mondani, hogy világszerte is egyre érezhetőbben a populista módszerek és tendenciák válnak mérvadóvá. Minden a szenzációkra épül. Minél nagyobb cirkusz, annál jobb. Megdöbbenéssel követjük azt, mi zajlik az USA-ban, ahol a politikai ellenfél legfelszínesebb sértegetését a Fehér Házért folyó harcban is elfogadható módszernek tekintik. Elegük van a korrekt politikából, és az alapvető emberi tisztességből is. Számomra az egyik legnagyobb csalódást magán a Brexiten túl az jelenti, hogy a Brexit legnagyobb támogatói rögtön másnap, ahogy megszavazták Nagy-Britannia kilépését az EU-ból, bevallották, hogy az egész kampányukat hazugságokra építették. Sajnos ez történik a legrégebbi demokráciában is. A barikád mindkét oldalán egyre kijjebb tolódik az, ami még elfogadható, és ez sajtos a társadalmi élet minden szintjére érvényes.

Ez Szlovákiában sincs máshogy. Amennyiben elfogadjuk a kampány alatti hazugságokat, melyekből volt elég, a napi politikai harc eszközévé válnak. Amennyiben elfogadható a hazugság az egyik oldalon, megjelenik a túloldalon is. Ha valaki úgy viselkedik, mint egy szálhámos, nem várhatja, hogy mások ne így tekintsenek rá.

Nem akarok senkit hibáztatni, de mentegetni sem. Csak arra mutatok rá, hogy az „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten“ itt is érvényesül. Amennyiben csak politikai enyelgésről lenne szó, még el tudnám fogadni, de sajnos a jelenlegi helyzet levét az ország polgárai isszák meg.

Ezt a 100 napot ugyanis elsősorban a gyűlölet jellemezte, ami nagy kár. A gyűlölet nélkül sokkal tovább juthattunk volna – erősítve a mindenkire ugyanúgy érvényes törvény elvét. Fontosabb lett volna a valódi szakmai munka, mint az a színház, amit a média közvetít. A Híd saját törvényjavaslatait a szakmai és politikai tárgyalóasztalnál készítette elő. Ennek szenteltük a kormány első 100 napját. Konkrét lépések előkészítésén dolgoztunk az iskolaügy, a környezetvédelem, a közlekedés terén és a kormánybiztosaink hivatalaiban is. Sajnálom, hogy ebben a zajban ez senkit sem érdekel. Mi ezért a munkáért léptünk kormányra. Tudatosítva azt is, hogy egyesek „pokollá akarják tenni az életünket“.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.06.30. 14:40

A britek szuverén döntést hoztak a népszavazásukon, amelyet – amint az nem sokkal utána kiderült – féligazságok és hazugságok alapoztak meg

Bevezetőül azzal kezdeném, hogy őszintén sajnáljuk ezt az eredményt. Az Unió működésének utolsó húsz éve során ez az  első olyan döntés, amely nem a tagállamok számának gyarapodását, hanem csökkentését jelenti, tehát épp az ellenkezője annak, aminek ezidáig tanúi voltunk. A populista és szélsőséges vezetők másnap reggeli ünneplése Európa-szerte egy szomorú jele annak, hogy hasonló népszavazásokra Hollandiában, Franciaországban, és más országokban, de akár még Szlovákiában is sor kerülhet. Ha figyelmesebben megnézzük a populista és szélsőséges pártok vezetőit, nyilvánvalóvá válik, hogy nincs B-tervük, vagy ha van is, csak kiráz minket tőle a hideg, mert számukra az egyetlen célt a viszonyok destabilizációja jelenti.

A britek szuverén döntést hoztak a népszavazásukon, amelyet – amint az nem sokkal utána kiderült – féligazságok és hazugságok alapoztak meg. A kampányban nem a racionális érvek voltak fontosak, hanem az, hogy lehet hatni az emberek érzelmeire. A populizmus dominált. Ez egy olyan jelenség, amely Európa-szerte egyre csak erősödik, a párbeszédekből meg egyre érezhetőbben hiányoznak a racionális érvek. Az egymást túlkiabáló, minél hangosabb szavak nyernek, vagy az, aki a legnagyobb értelmetlenséget ígéri. A populizmus és az extrémizmus - amint azt a legutóbbi parlamenti választások során is láthattuk - sajnos nálunk Szlovákiában is egyre erősebb. Ezzel szemben a Hídnak és személyem szerint nekem is mindig a racionális párbeszéd és a rendszerszintű megoldások átültetése volt a legfontosabb, nem a szenzációs szereplés.

Most Szlovákia és egész Európa egy óriási kihívás előtt áll. A cél megakadályozni, hogy a többi EU-s tagállam is hasonló irányba induljon, mint Nagy-Britannia. Ehhez azonban az kell, hogy az Európai Unió minél gyorsabban előálljon azokkal a reformjaival, amelyeknek köszönhetően egy olyan Uniónk lesz, amely közel fog állni polgáraihoz. Egy olyan Unió, amely az összes tagállamát meghallgatja. Nemcsak a nagyokat, hanem a kisebbeket is, hogy egy állam polgárai se érezzék azt, hogy kevésbé fontosak. Szeretném hangsúlyozni, hogy annak ellenére, hogy az EU-nak megvannak a hibái is, még így is az újkori történelem legsikeresebb projektje. Neki köszönhetően élünk békében és nyugalomban már a második világháború óta, Jugoszlávia szomorú szétesését és az azt követő balkáni problémákat leszámítva. Ne engedjük ezért meg, hogy mindezt elvegyék tőlünk a populisták és szélsőségesek, azok, akik nem látnak tovább az orruknál.  

Szerző: Bugár Béla  2016.06.28. 13:51

Tegnap az Európai Tanács közelgő soros elnöksége kapcsán számos találkozón vettem részt Hágában. Meggyőződésem, hogy alapos felkészülésünk, és az elnökséget átadó országgal, Hollandiával folytatott korrekt dialógusnak köszönhetően az elnökséggel kapcsolatos. „mindennapi feladatainkat”becsülettel el fogjuk tudni végezni. A parlamenti választások óta eltelt rövid idő ellenére a kormány és a parlament készen áll a feladatra.

A nehezebb feladatot a nemzetközi kérdések jelentik, melyekkel foglalkoznunk kell majd. Legyen itt szó a brexitről, Görögország nehézségeiről, vagy akár az Oroszország elleni szankciókról. Ezekről a témákról már sok mindent megírtak, ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem minden szlovákiai politikus tudatosítja a kihívások komolyságát. Szlovákia helyzetét azok a témák nehezítik, amelyekkel szerintem még otthon sem vagyunk teljesen tisztában – itt főleg a menekültválság kérdéseire gondolok, amelyek folyamatosan változnak, vagy Szlovákia menekült-kvótákkal kapcsolatos bírósági beadványa az EU-val szemben. Sajnálom, hogy más, néhány politikus számára sokkal fontosabb téma miatt nem fordítunk elegendő figyelmet ezekre a kérdésekre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ellenzék témái kevésbé fontosak. Inkább csak arra a tényre szeretnék rámutatni, hogy nemcsak egy nagyon nehéz félév előtt állunk, amely óriási kihívást is fog jelenteni. Nemzetközi szempontból talán ez a legnagyobb kihívás Szlovákia eddigi történelmében.

A Hágában folytatott tárgyalások után azon töprengtem, mi is hiányzik a fönt említett témákon kívül az elnökségünket illetően. Egyrészt mi, Szlovákia polgárai, várunk-e valamit ettől az elnökségtől, másrészt, mi az, amit mi tudunk nyújtani Európának. Az aktuális felmérésekből tudjuk, hogy az utóbbi években csökken azon emberek száma, akik az EU-ban való tagságot kimondottan jó dolognak tartanák. Míg 2010-ben ez 70% volt, ma már csak 52 százalék. Igaz, hogy nem növekszik azoknak a száma, akik elutasítanák az Uniót, de azok száma növekszik, akiknek nincs egyértelmű nézetük, véleményük. Ezt nem tartom jó jelnek akkor, amikor növekszik a szélsőség egész Európában és Szlovákiában is.

Azt gondolom, hogy éppen az elkövetkezendő elnökséget kéne kihasználni arra, hogy közelebb hozzuk Európát az emberekhez. Hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az Európai Unió nem a brüsszeli hivatalnokokról szól, hanem rólunk. Az európaiság érzését én, mint polgár, elvárnám az elnökségünktől, és büszkén képviselném országunk sokféleségét, vendégszeretetét és a „jó ideákat“ amelyek itt születnek.

Hogy az év végén egészséges önbizalommal adhassuk át Máltának az elnökséget, úgy, ahogy a hollandok nekünk. És azzal az érzéssel, hogy az elnökség mindkét fél, tehát Szlovákia és az Európai Unió számára is hasznos volt.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.06.14. 12:31

A napokban itt volt a 88 éves nagybátyám. Minden évben, még ebben a korban is elautózik Meránóból Somorjára, mert ide húzza a szíve és a családja. Ez számára mindig fontos volt. Mindig a lényeget tartotta és tartja szem előtt. Számomra élmény vele lenni, és élmény beszélgetni vele.

A véletlen folytán egybeesett az idei útja egy (újra) turbulens magyar-magyar vitával, az úgynevezett kisiskolák témájában. A Híd 2013-tól, a Čaplovič-féle módosítás elfogadása óta kiemelten foglalkozik a témával. Amikor tüntettünk a parlament előtt, szlovák kollégákat győztünk meg az ügy fontosságáról. A szakmával, politikusokkal egyeztettünk. Tavaly ilyenkor sikerült ellenzékből (!) időt nyernünk a magyar kisiskolák helyzetének javítására. Így szeptembertől nem kellett bezárni kisiskoláinkat. Felszólítottuk akkor a szlovákiai magyar pedagógusok képviseletét, az MKP szakpolitikusait, hogy használjuk ki ezt az egy évet arra, hogy tegyünk szakmai javaslatokat kisiskoláink megmentésére. Mert eddig mindig erről volt szó. Megjegyzem, egyetlen-egy ilyen javaslatot sem kaptunk. Most, három év után sikerült elérnünk, hogy szeptember 1-től egyetlen egy magyar kisiskola sem zárja be kapuit. Tehát olyan iskola, ahol alsó tagozaton, de kevés gyermekkel folyik az magyar nyelvű oktatás. A  kormányprogram értelmében ki lettek vonva az úgynevezett fejkvóták alól. Ezt a javaslatot meg fogja szavazni a koalíció összes képviselője. Úgy éreztünk és érezzük is, ez egy fontos eredmény. A Hídban örülünk, hogy választási ígéretinket valóra tudjuk váltani, de nem a párt miatt, hanem az itteni magyarság jövőjének érdekében. Hideg zuhanyként ért az a hadjárat, ami rögtön, még a tárcaközi egyeztetések alatt elindult a Híd ellen. Egyszerre rengetegen lettek, akik elmondták, hogy mit kell csinálni. De azt, hogy hogyan, azt még nem hallottuk. Lassan odáig jutottunk, hogy ez az eredmény nem is kell. Már nem elég az alsó tagozatos kisiskolákat megmenteni, az összes kis-létszámú iskolát tessék megmenteni. Pedig három éve mindenki kisiskolákról beszél. Most a Híd a hibás, mert még ezt, meg azt, meg amazt is meg kell oldani. Leszögezem: a Híd mindent meg fog tenni, amit tud. Csak sajnos ez ellendrukkerekkel nehezebben fog menni. Mert mint mindenből, egyesek ebből is politikai tőkét próbálnak kovácsolni. Így megy ez minden, közösségünket érintő kérdésnél. Minden kevés és minden rossz. Így volt ez a nyelvtörvénynél, így volt ez a vasúti feliratoknál, és így van most is. Sajnos.

Ezt a bánatomat panaszoltam el nagybátyámnak. És mint mindig, most is bölcsen válaszolt: „Politikus vagy. Kapsz akkor is, ha van rajtad sapka, meg akkor is, ha nincs. De te, csak egyre összpontosíts: a lényeg ne vesszen el. És így végezd a munkádat. Lehet, hogy a Jóisten a politikai harchoz nem ad erőt, de az érdemi munkához biztos.“

Most is, közel a 60-hoz, kaptam egy útmutatást.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.06.01. 09:52