Bár nem szeretném Berényi József mátrixos megjelenését és jelszavát elvenni, azonban mégis ez a szó jutott eszembe az elmúlt napokban. Abból adódóan is, hogy végre sikerült egy egész hetet a családommal töltenem. A tengerpart is megnyugtató volt, de a legtöbb energiát a nyugodt családi beszélgetések adták. A mobiltelefon és az almás táblagépem velem volt ugyan, de igyekeztem a lehető legkevesebbet foglalkozni a külvilággal.
 

A másik fontos impulzust a mostani vérszívó parlamenti időszakot követően egy másik esemény adta. Meghívást kaptam az egyetemisták nyári táborába, a gombaszögi táborba. Az ottani beszélgetések sok energiát és ötletet adtak, a szlovákiai magyar fiatalok ütőképes és életrevaló seregét figyelve pedig optimizmusra lehet okunk. Egy ilyen találkozó tízszer többet ad, mint egy televíziós vita, ahol a megszokott szlogenjeinket pár másodpercbe zsugorítva ismételgetjük. A diákok érdeklődése és őszintesége felüdülés a közhelyekkel és olcsó populizmussal teli mai politikai életben.

Bár a helyzetből adódóan - a Híd csapattal egy éve a kormány részeként irányítjuk az országot - egyértelmű volt, hogy egy Híd-MKP vitában élő célpontként szerepelhetek, de ez nem tántorított el. Azt gondolom, nem lehet számunkra kérdés, hogy a szlovákiai magyar egyetemisták táborában szinte kötelező megjelennünk. Ha egy kormánypárt és egy parlamenten kívüli párt közt asszimetrikus is a vita, ez nem lehet kibeszélés. Az MKP egy mondattal elintézi, hogy megfiatalodott, hiszen tisztújítást tartott, majd szinte mindenben elégedetlen és mindent támad. Furcsa helyzet persze, hogy a nagy elégedetlenkedők korábban maguk is alkalmat kaptak tenni a most kritizált ügyekért, sokszor egymás mellett tárgyaltunk végig maratoni üléseket. Akkor sajnos nem találták a kiutat, most viszont egy közleményben mindenre tudják a megoldást két mondatban.

De egyáltalán nem bántam ezt a leosztást, mivel tudom, hogy mindent megtettünk, ami erőnkből tellett. Az egyes törvények esetén mi is látjuk, hogy mi lett volna az ideális, általunk felvázolt állapot, azonban a tárgyalóasztalnál már marad a kegyetlen valóság. Kisebbeket léptünk előre, mint azt mi elképzeltük, de előre haladtunk és nem topogtunk egyhelyben. Nem idealista állapotokat kergettünk, aminek nincs politikai realitása, nem Facebook-bejegyzésekben mondtuk meg a nagy igazságot, hanem csak tárgyaltunk, tárgyaltunk és tárgyaltunk.

Nagyon sajnálom, hogy Berényi József pártelnök kollégám nem tudott részt venni a gombaszögi táborban, mivel még május elején kaptunk meghívást a július közepi időpontra. Sajnálom, hogy éppen akkor volt elfoglalt, pedig a pár nappal később kezdődő tusnádfürdői táborra már eljutott a nagyobb távolság ellenére. Orbán Viktorral is bizonyosan fontos nemzetpolitikai kérdéseket kell megoldani, de meglátásom szerint a szlovákiai magyar közösség sorsát sokkal inkább a szlovákiai magyar egyetemistákkal kell elemezni és a megoldásokat keresni. Talán azért is maradunk időnként alul, mert másoktól várjuk a megoldásokat. Kényelmesebb ott előadni, ahol nem szembesítenek a korábbi lépéseinkkel, azonban egy diáktábornak szerintem nem ez a lényege.

Bárdos Gyulával egy jót beszélgettünk, és azt gondolom, hogy a következtetések is egyértelműek. Kell, hogy legyen egy minimum, ami közös érdek, és abban nem szerencsés gyengítenünk egymást. Bár az MKP-nak logikusan az a legjobb, ha a Híd munkájában hibákat talál, mivel az eredmények elismerése az MKP szerepét gyengíti. Azonban, ha a közösség a fontos, amit annyit hangoztatnak, akkor legyen ennek nyoma is. Elfogadhatatlan például az a kettős beszéd, ami a kisebbségi nyelvhasználati törvény kapcsán mutattak. Bődületes kudarcnak tartják a törvényt, majd az MKP maga szervez kampányt arra buzdítva, hogy éljünk a törvénybe leírtakkal. Ugyancsak furcsa, hogy minden rossz az új törvényben, de a párt a honlapján arra bíztat, hogy éljenek a törvényben megfogalmazottakkal.

Sok kérdést kéne őszintén megbeszélnünk, és sok kérdésben tiszta tükör elé kell állnunk. A reális céljainkat és a terveinket tisztán kell látnunk. Ezt erősítette meg bennem a gombaszögi tábor. Lehet a korábbi elképzeléseink is másként működnek, vagy mást mutatnak a mostani politikai környezetben. A politika a megfelelő alkalmazkodást is jelenti a jelen kihívásaihoz, és a politikusok is változnak. Berényi József húsz éve egy szlovák pártban az együttműködést szorgalmazta, Orbán Viktor, húsz éve liberális fiatal volt, ma a nemzeti hitvallásban a keresztény értékekre hivatkozik.

Ugyancsak érdeklődve figyeltem a bloggerek találkozóját, ami a Híd-MKP eszmecsere után következett, és megerősítette bennem azt a tényt, hogy ezt a formát is jobban ki kell használni a véleménycserére. Ismeretlen arcok sok érdekeset és hasznosat mondtak. Ebből adódóan én magam is szeretnék egy aktívabb blogot indítani, ami lehetőséget ad a dolgok kifejtésére, a párbeszédre és a dolgok lényegének keresésére. Mert valószínűleg egyikünk sem a tuti igazság ismerője, de egy tartalmas vitával, az egymás álláspontjainak tiszteletével, és az együttműködéssel tudjuk a közösségünk számára a legtöbbet elérni.

Szerző: Bugár Béla  2011.07.28. 12:58

Címkék: híd mkp