Szeretek keletre járni. Ezt az érzést azzal tudtam a hétvégén tetézni, hogy pártunk szinte minden képviselője, tisztségviselője jelen volt az elnökök tanácskozásán és persze a párt V. kongresszusán. Nagyon sokat beszélgettünk, tanácskoztunk és azon kívül, hogy bővítettük ellenőrző szerveinket, elfogadtuk azokat az irányelveket, amelyeket az elkövetkező időszakban követni szeretnénk – akit érdekel, elolvashatja a párt honlapján.
 

Ugyanúgy, mint más pártelnököket, engem is érdekelt, miként írt az eseményről a szlovákiai magyar sajtó. Nem lepődtem meg. Eljutottam abba az állapotba, hogy néhány szerkesztőt, főszerkesztőt és kiadót csak sajnálni tudok. Edzett vagyok. Kis iróniával még azt is kijelenthetem, hogy a tavalyi választási kampány volt húszéves edzőtáborom tetőfoka.

Tisztelet a kivételnek, de a magát függetlennek mondó szlovákiai magyar sajtó a múlt héten kitett magáért.  Elsőként jött a 63-as út kiszélesítése. Miként köthetnénk bele ennél a témánál is a Hídba? Egyszerűen: hallgatunk arról, hogy ez a párt politikusainak érdeme. Nem sokkal ezután az egyik legelfogadottabb közvélemény kutató intézet „szerencsétlenségükre” 9 százalék felett becsülte a Híd parlamentbe való jutását. Mindezt tetézte a tény, hogy az állampolgársági törvény alkotmánybíróságra való beterjesztéséhez szükséges 30 aláírás helyett 44-et gyűjtöttek össze képviselőink. Nehéz az effajta sikereket vereségként interpretálni, néhányan azonban mégis megpróbálták. Fejtegették a Híd sikerének titkát, vagy éppen összeesküvés-elméleteket gyártottak, párton belüli puccsról, leváltások szükségességéről informáltak a kongresszus kezdetén.  Az egyik magát szintén függetlennek valló portál pedig úgy vezette föl a kongresszust, miszerint „fiúk, lányok összejöttek”- ami végülis még mindig jobb, mintha nénik és bácsik találkozójaként nevezték volna meg. De hogy egy szerkesztő azért kapja fizetését, hogy egy az egyben a párt oldaláról veszi át a tudósítást (amihez szíve joga, hiszen azért van ott) és csak egy ilyen nevetséges lózungot képes saját ötletként hozzáadni, számomra megmagyarázhatatlan. Ennyit a sajtóról.

Most, a kongresszus után elmondhatom, „Mi a Híd titka“. Az, ami a választási kampányunkat is jellemezte. Hogy nem pocskondiázunk, nem háborúzunk, „csak” tesszük a dolgunkat. Lehet, hogy nem zászlók alatt és jelszókat harsogva a porondon, hanem lent a nézőtéren. Ha a sajtóhírek alapján szavaztak volna az emberek 2010-ben, akkor a Híd a várkapuig sem jut el, nemhogy a parlamentbe. Tehát a titok nyitja a napi munka, a rengeteg tárgyalás, véleményegyeztetés és az együttműködés. Az, hogy ez a sajtó által produkált ellenszél kíséretében történik, csak a pártnak segít.

Nehéz napok, sok munka vár ránk holnaptól is. A hétvégi tanácskozásnak is ez volt a lényege: hogyan  fogjuk a parlamentben , kormányban, és kollegáink által a párt minden szintjén tenni a dolgunkat azért, hogy Szlovákia, mint ország,  az Európai Unió szilárd eleme maradjon és élhetőbbé váljon. A tét az ország, és minden polgár biztos és biztonságos jövője –  és ezért mi mindent meg fogunk tenni. 

Szerző: Bugár Béla  2011.09.12. 12:56

Címkék: kongresszus krízis