Szent István személye a nemzeti összetartozás, az összefogás jelképe. Élete és munkássága meghatározta a magyarság útját, ezért is tartom fontosnak az augusztus 20-i megemlékezéseket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az összefogást, az összetartozást mindenki a maga módján értelmezi. Sajnos. Az MKP egyes képviselői számára csak pártjuk tagjai és választóik összetartozását jelenti.  Hájos Zoltán, az MKP Országos Elnökségének tagja nem szalasztotta el az alkalmat, hogy a Dunaszerdahelyen szervezett megemlékezésen tartott megnyitó beszédében említést tegyen a Hídról, arról, hogy pártunk nem képviseli megfelelően a szlovákiai magyarság érdekeit. Próbálok visszaemlékezni, hogy mit tett az MKP az elmúlt két évben az itt élő magyarok valós gondjainak megoldása érdekében, és mit a Híd.

Elfogadtuk a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Az MKP ugyan visszalépésnek minősítette azt, kampányuk során azonban kihasználták a törvény adta lehetőségeket és csapatokban jártak leleplezni a magyar nyelvű táblákat azokban a községekben, ahol azelőtt nem volt lehetőség a magyar nyelvű helységnévtáblák elhelyezésére.  A törvénynek köszönhetően olyan településeken is bővülhetnek, illetve megmaradhatnak a nyelvhasználati jogok, ahol a kisebbségi lakosok száma eléri a 15 százalékot. A törvény hatályba lépése előtt ez a határ 20 százalékos volt.  Valóban nem a magyarok érdekeit védi ez a törvény?

A jelenlegi kormány egymillió euróra tervezte lefaragni a kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeget, ami hatalmas érvágást jelentett volna a szlovákiai magyar kultúra számára. Elértük azonban, hogy a jövő évi költségvetésben ugyanaz az összeg szerepeljen erre a célra, mint idén. Ezzel sem a magyarok érdekeit szolgáltuk?

 Szintén kritika célpontjává vált a Híd képviselője által elfoglalt kisebbségi kormánybiztosi poszt, bábuként és látszatfunkcióként emlegették az MKP képviselői. Pár hónappal A. Nagy László hivatalba lépése után azonban már kézzel foghatóak az eredmények. Elérte, hogy a Komáromban elhelyezett Budapešť táblát Budapest feliratúra cseréljék és nagyban közrejátszott a már előbb említett kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeg magasságának megőrzésében. Kinek az érdekeit védte és védi a kormánybiztos, ha nem a magyarokét?
Nem Hájos volt azonban az egyetlen, aki az ünnepi megemlékezést a Híd lejáratására használta fel. Duka Zólyomi Árpád gyászmagyaroknak nevezte a hidasokat a nagymegyeri ünnepségen. Az ilyen szavak kapcsán mindig az jut eszembe, hogy míg egyesek csak verik a mellüket, addig mi valós tettekkel bizonyítjuk kötődésünket a magyarsághoz, hagyományainkhoz és kultúránkhoz. Rudolf Chmel másfél évig volt a kormányhivatal kisebbségekért felelős kormányalelnöke, mégis többet tett le az asztalra, mint Csáky Pál nyolc év alatt.

Felmerül bennem a kérdés: valóban ez az együttműködéshez vezető út?  Hogy a március 15-i ünnepségek után már az augusztus 20-i megemlékezéseket is kisajátítják és uszításra használják fel az MKP egyes képviselői? És ez nem csak a konkrétan megnevezett személyek, hanem az egész párt felelőssége is. Ilyen hozzáállással sosem leszünk képesek közösen képviselni a szlovákiai magyarok érdekeit. Pedig ez lenne a cél.

Szerző: Bugár Béla  2012.08.21. 10:53

Címkék: együttműködés ünnep