A parlament nyári szünetet követő első ülése a kormánypárt hallatlan hatalmi arroganciájának és skizofrén megnyilvánulásainak iskolapéldáit vonultatta fel.

Azt gondoltam, 24 év után engem már semmi sem lep meg a politikában, a most befejeződött parlamenti ülés után úgy tűnik, ez naiv gondolat volt a részemről.

A Fico-féle kormánypárt a parlament szeptemberi ülésének napirendjéről tíz ellenzéki javaslatot kiiktatott. Még ennél is abszurdabb volt az ok, amiért a SMER az ellenzéki javaslatokat ignorálta: azok ugyanis állítólag a közelgő helyhatósági választások kampányának részét képezték volna, és a javaslattevők szándéka szerintük nem volt más e törvényjavaslatokkal, mint a szavazatszerzés. Ugyanakkor a SMER képviselői javaslatait továbbra is napirenden tartották, mintha az ő pártjukat a kampány nem érintené.

A hatalom arroganciája és az alkotmányos jogok ismételt sárba tiprása – ezek a tipikus jellemzői a SMER képviselői által reprezentált jelenlegi parlamenti többség munkamódszerének. Az ellenzéki javaslatok közül alig akad néhány, amelyik második olvasatba kerül és elenyészően csekély a ténylegesen jóváhagyottak száma. A szeptemberi parlamenti ülésen az egypárti hatalmi garnitúra még szélsőségesebb válfajának is tanúi lehettünk. Ezzel összefüggésben csak egyetérteni tudok frakcióvezetőnk, Solymos László véleményével, aki nemrégiben e helyen úgy fogalmazott, hogy a szeptemberi ülés kezdete az 1948-as évet, a Klement Gottwald irányította Csehszlovák Kommunista Párt akkori praktikáit idézte meg.

A szeptemberi parlamenti ülésen az ellenzéki képviselői javaslatok kiiktatását követően a SMER erőltetett menetben fogadta el a kormányjavaslatokat, miután a Híd a többi ellenzéki párttal együtt tiltakozásként visszavonta valamennyi javaslatát az ülés napirendjéről.

De nemcsak az ülés kezdete, a vége is jelezte a kormánypárt további súlyos és veszélyes deficitjét – a SMER úgy tűnik, skizofréniában is szenved, amelynek megnyilvánulásai egyértelműen rontják az ország megítélését. Az ukrajnai helyzettel kapcsolatos kétnapos parlamenti vita egyértelműen igazolta, hogy a SMER ebben a kérdésben nem egységes és nem képes egyértelmű, egy uniós tagállamhoz méltó jelzést küldeni a világnak.
Ezzel összefüggésben elsősorban Robert Fico putyinista retorikája jelent veszélyt, hiszen a kormányfő ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszi külügyminisztere számára, hogy kiszámítható külpolitikát folytathasson.
Fico a nemzetközi diplomácia színterén megbízhatatlan partnert kreál Szlovákiából, akire még a legközelebbi szövetségesei sem számíthatnak. Úgy tűnik számomra, a jelenlegi kormányfő egyre nagyobb veszélyt jelent mind Szlovákiára, mind annak polgáraira.

 

Szerző: Bugár Béla  2014.09.25. 13:33