Eszembe jutott egy történet, amikor az egyik kedves családi ismerősünk tíz évvel ezelőtt külföldre házasodott, és utána sírva közölte velünk, hogy elvették a személyi igazolványát. Ez a hivatali viselkedés váratlanul érte őt és teljesen kihozta a sodrából. Abban az időben még nem is volt érvényes a kettős állampolgárságról szóló törvény. Annak következtében, hogy idegen állampolgárhoz ment férjhez és külföldre költözött, ma már csak útlevéllel rendelkezik. Meg kellett tanulnia ezzel együtt élni. Teljes mértékben megértem azokat a polgárokat, akiket mélyen megérintett az a tény, hogy az állam megfosztotta őket nem csak személyi igazolványuktól, de ezzel státuszuktól, életük egyik biztos pontjától is. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törvény csaknem ezer polgárnak ártott már, és egyáltalán nem csak azoknak, akik ellen irányult.

Önmaga a tény, hogy az állam saját polgárait azzal bünteti, hogy megfosztja őket állampolgárságuktól, véleményem szerint megmagyarázhatatlan. A Híd ezért küzd az elejétől kezdve az ilyen alkotmányellenes eljárás ellen – egyelőre sajnos sikertelenül.

Egyáltalán nem örülök a tegnap érvénybe lépett „salamoni megoldásnak”. A módosítás szerint miniszteri átirat és egy ügybuzgó hivatalnok dönthet majd arról, ki kaphatja vissza állampolgárságát. A kormánypárt már a törvény elfogadásánál elkövetett egy hatalmas hibát, de véleményem szerint most egy még rosszabb lépéssel szeretné azt jóvátenni. Egyszerűen elutasítom azt, hogy az állampolgárság intézményét egy szintre hozzák az állami hivatalnok szubjektív hozzáállásával, ez több mint gyalázatos. Mint az állampolgárság státuszával, úgy a polgárokkal és az állammal szemben egyaránt.

A polgárok sorsáról újra a hivatalnokok döntenek. Az erősek a gyengébbek ellen. Itt lenne az ideje egyszer és mindenkorra elfelejtenünk az efféle gyakorlatokat.