Az elmúlt két hónapban a közéletben – és nem csak ott – számos jelentős változás történt.  Azt, hogy ezek a változások valóban jelentősek voltak, a szociális hálókon és az online térben uralkodó erős és rendkívül emotív viták is igazolták. A napok múlásával azonban úgy tűnik, hogy a lakosság nagy része képes elfogadni és megérteni a változásokat. Nem marad tehát más hátra, mint reménykedni abban, hogy ez a változás a politikai ellenzék oldalán is bekövetkezik. Hogy véget ér a kormánypártok és azok képviselőinek végtelen sértegetése, és végre elkezdünk azzal foglalkozni, amiért bizalmat kaptunk a választóktól, és amiért bekerültünk a parlamentbe.

Beismerem, a változások számunkra sem egyszerűek. Most, hogy az indulatok lassan lecsillapodnak, nyilvánvaló, hogy a társadalomban olyan változások mennek végbe, melyeket senki sem kívánt. Azonban szerintem az a lényeg, hogy képesek vagyunk-e őket elfogadni. Próbáljunk elgondolkozni azon, hogy valóban megbocsáthatatlan bűn-e a bal- és a jobboldal együttműködése, vagy egy nemzeti párt együttműködése egy olyan párttal, amely a nemzeti kisebbségeket is képviseli. Mindezt anélkül, hogy konkretizálunk kéne az együttműködőket. Szerintem nem az. Próbáljunk elgondolkozni azon is, hogy árulásnak számít-e, ha egy politikai párt próbálja érvényre juttatni programját, és amikor ez sikerül, kormányra lép. Szerintem nem az. Ha megváltozik a polgárok választási magatartása, amit főleg azok a pártok okoznak, akik évekig „a rossz politikusokról“ kiabálnak, nem lephet meg minket a választási eredmények következménye sem. Erre a változásra lehetne úgy reagálni, hogy nem fogadjuk el a mandátumot, és folyamatosan előrehozott választást követelünk mindaddig, míg az eredmény nem fog végre egyezni a mi elképzeléseinkkel. Vagy elfogadjuk ezeket a változásokat, és megpróbáljuk őket kihasználni azon ígéretek megvalósítására, amelyeket a polgároknak adtunk a választások során. Tehát harcolni fogunka jogállamiságért és a korrupció ellen, az iskolaügy és egészségügy jobb működéséért, valamint a vidéken élő polgárok méltóságteljes élete érdekében.

Ha a változáshoz szükséges az együttműködés, az egészséges kompromisszumok, a tolerancia és a tisztesség, akkor én jelentkezek ehhez az együttműködéshez. Még megváltozott körülmények között is. Remélem, hogy egyszer ez az együttműködés, a láthatóbb és érezhetőbb eredmények eléréséért való igyekezet további változásokat is hoz majd magával. Egy olyan koalíciót és ellenzéket, amelyek kölcsönösen elfogadják egymást, és bíznak egy korrekt, szakmai és érdemi párbeszédben az ellenzék és a koalíció között. Elfogadják egymás véleményét, és a gyűlölködést kizárják a politikai munkából. Én ennek érdekében szüntelenül igyekezni fogok ezt előremozdítani.

Ezzel felszabadulhat az az energia, amire nemcsak az EU-s elnökség során lesz szükségünk, hanem főleg a radikalizmus elleni küzdelemben. Meg kell akadályozni a radikalizmus és a szélsőségek előretörését, úgy, hogy közben védjük a polgári társadalmat és a demokráciát. Ez különösen fontos amiatt, ami Európában és a környező országokban történik. Ha nem figyelünk oda, egy napon minden, amit teszünk, értelmét veszíti.

Szerző: Bugár Béla  2016.04.29. 13:34