Íratlan szabály volt eddig a fiatal demokráciákban is, hogy az új kormányok általában 100 napot kaptak arra, hogy adaptálódjanak, hogy feldolgozhassák a kormányprogramjuk céljait és elkezdhessék a feladatok elvégzését. Ez a kormány azonban nemhogy 100 napot, de még 100 percet sem kapott, és ezt nem panaszként, hanem tényként írom.

Ezt nem csak a szokatlan felállás okozta, és nem kizárólag az ellenzék okolható érte. Sajnos ennek számos sokkal komolyabb oka van. Az elmúlt években Európában és nem félek azt mondani, hogy világszerte is egyre érezhetőbben a populista módszerek és tendenciák válnak mérvadóvá. Minden a szenzációkra épül. Minél nagyobb cirkusz, annál jobb. Megdöbbenéssel követjük azt, mi zajlik az USA-ban, ahol a politikai ellenfél legfelszínesebb sértegetését a Fehér Házért folyó harcban is elfogadható módszernek tekintik. Elegük van a korrekt politikából, és az alapvető emberi tisztességből is. Számomra az egyik legnagyobb csalódást magán a Brexiten túl az jelenti, hogy a Brexit legnagyobb támogatói rögtön másnap, ahogy megszavazták Nagy-Britannia kilépését az EU-ból, bevallották, hogy az egész kampányukat hazugságokra építették. Sajnos ez történik a legrégebbi demokráciában is. A barikád mindkét oldalán egyre kijjebb tolódik az, ami még elfogadható, és ez sajtos a társadalmi élet minden szintjére érvényes.

Ez Szlovákiában sincs máshogy. Amennyiben elfogadjuk a kampány alatti hazugságokat, melyekből volt elég, a napi politikai harc eszközévé válnak. Amennyiben elfogadható a hazugság az egyik oldalon, megjelenik a túloldalon is. Ha valaki úgy viselkedik, mint egy szálhámos, nem várhatja, hogy mások ne így tekintsenek rá.

Nem akarok senkit hibáztatni, de mentegetni sem. Csak arra mutatok rá, hogy az „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten“ itt is érvényesül. Amennyiben csak politikai enyelgésről lenne szó, még el tudnám fogadni, de sajnos a jelenlegi helyzet levét az ország polgárai isszák meg.

Ezt a 100 napot ugyanis elsősorban a gyűlölet jellemezte, ami nagy kár. A gyűlölet nélkül sokkal tovább juthattunk volna – erősítve a mindenkire ugyanúgy érvényes törvény elvét. Fontosabb lett volna a valódi szakmai munka, mint az a színház, amit a média közvetít. A Híd saját törvényjavaslatait a szakmai és politikai tárgyalóasztalnál készítette elő. Ennek szenteltük a kormány első 100 napját. Konkrét lépések előkészítésén dolgoztunk az iskolaügy, a környezetvédelem, a közlekedés terén és a kormánybiztosaink hivatalaiban is. Sajnálom, hogy ebben a zajban ez senkit sem érdekel. Mi ezért a munkáért léptünk kormányra. Tudatosítva azt is, hogy egyesek „pokollá akarják tenni az életünket“.

 

Szerző: Bugár Béla  2016.06.30. 14:40