Európában és a nagyvilágban is olyan események zajlanak, amelyek kezeléséhez felelősségre, tapasztalatokra és a hideg fejjel való gondolkodás képességére van szükség. Legyen szó az ukrán helyzetről, a görögök problémáiról, vagy éppen a bevándorlásról. Ezeken az ügyeken nem segítenek a mindenféle, valós és valótlan dolgokon alapuló mediális szenzációk, de az öncélú politizálgatás és a populizmus sem. Szlovákiában ezt az egészet még tetézi az, hogy már el is kezdődött a választási kampány. Ennek megfelelően mostanság minden ennek kerül alárendelésre, a kormány tetteitől (és tétlenségétől) kezdve a politikusok erre adott válaszain át az újságírók kérdéseiig.  A polgárok pedig nem is győzik figyelni, mennyi „okos” megoldás, nyílt levél, állásfoglalás jelenik meg a médiákban, a közösségi hálózatokról nem is beszélve. De sajnos ezekben pont a lényeg veszik el: a bősiek jelenlegi helyzetének megoldása, egy rendszerszintű és felelősségteljes hozzáállás a bevándorlás kérdésére, illetve a válasz arra, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy egy kormány ignorálja, semmibe veszi a nép hangját. Véleményem szerint ebben a helyzetben az lenne a felelősségteljes, ha a kampány és a Facebookon elért kedvelések száma helyett mindannyian a lényegre összpontosítanánk: annak elérésére, hogy Szlovákia jól működő jogállam legyen, jól igazgatott közügyekkel.

A Híd párt programjában, a Polgári Vízióban egyedüliként szerepel a helyi népszavazás intézményének megerősítése. Úgy véljük, hogy az eddigi tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni a helyi népszavazások rendszerét. Biztosítani kell, hogy a kormány ne tudja elszabotálni a lakosság döntéseit, de természetesen az is nagyon fontos, hogy szigorú kritériumrendszer szabja meg a helyi népszavazás mozgásterét. Azért, hogy egy kiírt majd érvényes módon megvalósuló népszavazás eredménye ügydöntő fontosságot kapjon, de egyben hogy ne lehessen olyan témákról népszavazást kiírni, amelyek korlátoznák az állam vagy a helyi önkormányzatok képességét feladataik ellátására.

Másodsorban pedig megemlíteném, hogy személyesen is ismerem Bős lakosait, és nagyon toleráns és békeszerető embereknek ismerem őket. Bősön korábban is voltak már elszállásolva nagyobb menekültcsoportok (Afganisztánból és Csecsenföldről), és tudomásom szerint komolyabb konfliktusok nem voltak a bősiek és a menekültek között. Tehát az, hogy a helyi népszavazáson elutasították az 500 Ausztriából érkező menekült befogadását nem a saját rossz tapasztalatukból ered, hanem inkább abból a félelemérzetből, amit a politikusok és közülük is legfőképpen Robert Fico keltenek.

Arra a kérdésre, hogy akkor ezek után hová is helyeznénk el ezeket a menekülteket, először is azt kellene tisztázni, mit tettünk volna mi másképp annak érdekében, hogy egy ilyen helyzet ne is alakulhasson ki. Először is nem keltettünk és keltünk félelmet azzal, hogy a menekülteket terroristáknak nevezzük, akik azzal a szándékkal érkeztek ide, hogy szétrombolják Európát. Másodsorban pedig a népszavazás kiírása okán azonnal kiutaztunk volna Bősre, beszélni a község lakosaival és megpróbálva eloszlatni az aggodalmaikat. A miniszterelnök sem az egyiket, sem a másikat nem tette meg, és ma csak azt a vihart aratja, aminek a szelét ő vetette el. Innentől kezdve már két rossz megoldás között kell döntenie: vagy megszegi az Auztriával kötött szerződést, miszerint Szlovákia átmenetileg befogad menekülteket Bősön, vagy pedig nem tartja tiszteletben a bősi népszavazás eredményét. Gyakorlatilag más lehetőség nem létezik, ugyanis több mint valószínű, hogy hasonló népszavazást tartana minden olyan község, ahová a kormány menekülteket szeretne elhelyezni.  

Ennek ismeretében nem fogunk olajt önteni a tűzre, és további felelőtlen kijelentésekkel sem járulunk hozzá a félelemkeltéshez. A menekültek elhelyezésének megoldásáért ebben a helyzetben teljes mértékben Fico miniszterelnök a felelős. Ficonak ezért a tévében bemutatott erőfitogtató kijelentések helyett mihamarabb el kellene utaznia Bősre, beszélnie az ottani polgárokkal és menteni amit még lehet. És ezt akkor is meg kell tennie, ha ott a Smernek ma már nincsen egyetlen szavazója sem. Vagy talán éppen ezért.

Szerző: Bugár Béla  2015.08.10. 10:29 komment

Eszembe jutott egy történet, amikor az egyik kedves családi ismerősünk tíz évvel ezelőtt külföldre házasodott, és utána sírva közölte velünk, hogy elvették a személyi igazolványát. Ez a hivatali viselkedés váratlanul érte őt és teljesen kihozta a sodrából. Abban az időben még nem is volt érvényes a kettős állampolgárságról szóló törvény. Annak következtében, hogy idegen állampolgárhoz ment férjhez és külföldre költözött, ma már csak útlevéllel rendelkezik. Meg kellett tanulnia ezzel együtt élni. Teljes mértékben megértem azokat a polgárokat, akiket mélyen megérintett az a tény, hogy az állam megfosztotta őket nem csak személyi igazolványuktól, de ezzel státuszuktól, életük egyik biztos pontjától is. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törvény csaknem ezer polgárnak ártott már, és egyáltalán nem csak azoknak, akik ellen irányult.

Önmaga a tény, hogy az állam saját polgárait azzal bünteti, hogy megfosztja őket állampolgárságuktól, véleményem szerint megmagyarázhatatlan. A Híd ezért küzd az elejétől kezdve az ilyen alkotmányellenes eljárás ellen – egyelőre sajnos sikertelenül.

Egyáltalán nem örülök a tegnap érvénybe lépett „salamoni megoldásnak”. A módosítás szerint miniszteri átirat és egy ügybuzgó hivatalnok dönthet majd arról, ki kaphatja vissza állampolgárságát. A kormánypárt már a törvény elfogadásánál elkövetett egy hatalmas hibát, de véleményem szerint most egy még rosszabb lépéssel szeretné azt jóvátenni. Egyszerűen elutasítom azt, hogy az állampolgárság intézményét egy szintre hozzák az állami hivatalnok szubjektív hozzáállásával, ez több mint gyalázatos. Mint az állampolgárság státuszával, úgy a polgárokkal és az állammal szemben egyaránt.

A polgárok sorsáról újra a hivatalnokok döntenek. Az erősek a gyengébbek ellen. Itt lenne az ideje egyszer és mindenkorra elfelejtenünk az efféle gyakorlatokat.

 

Szerző: Bugár Béla  2015.02.02. 14:32 komment

Címkék: törvény állampolgárság polgár Bugár Béla Híd

Ahogy nyilvánosságra kerültek a helyi polgármester- és képviselőjelöltek listái, arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi itt Szlovákiában eljutottunk a teljes függetlenség állapotába. Ha nem lennék már évtizedek óta a politikában és nem ismerném ennek az ún. „függetlenségnek“ a valódi természetét, még örülnék is. Hogy érthetőbben fogalmazzak: azt képviselem, hogy az önkormányzatok sokszínűek legyenek. Hogy tükrözzék városaink és falvaink sokszínűségét. Ugyanígy megvan a szerepük és jelentőségük a valóban független jelölteknek a helyi önkormányzatokban.
De ami valóban aggaszt, az az idézőjelbe tett „függetlenség“. Maximálisan inkorrektnek tartom a partnerekkel, de főleg a választókkal szemben, amikor a politikai pártok megfosztják tagjaikat a pártmezektől csak azért, hogy részt vehessenek egy ál-versenyben és sikerüljön elfoglalniuk minden posztot az önkormányzati testületekben. Vagy ha az emberek, akik szeptember 20-án még teljes erőbedobással pártszínekben dolgoztak, szeptember 21-én egyszeriben függetlenként jelennek meg a jelöltlistán.
Tisztában vagyok vele, hogy a társadalom nagy része elégedetlen a politikával, a politikusokkal és a pártokkal. De azt nem hiszem, hogy ezt a helyzetet azzal lehet megoldani, ha mindenki úgy tesz, mintha független lenne, amivel becsapjuk önmagunkat és potenciális választóinkat egyaránt. Ezeknek a „független“ jelölteknek a többsége sajnos olyan ember, akik egyáltalán nem valamiféle politikán kívül álló játékosok. Talán nem aktivistaként, de hosszú évek óta a politikában és a közéletben tevékenykedő személyek. Olyan színben igyekeznek feltűnni, hogy ők „egyszerű emberek“, valójában azonban körmönfont manipulátorok. Ennek a jelenségnek az abszurditása az, hogy nem „a rossz politikusok“ csapják be az embereket, hanem a magukat függetleneknek beállítók. Akkor hogy is van ez tulajdonképpen? A legegyszerűbb a könnyebb utat választani.
A mi pártunk is támogat olyan független jelölteket, akik egyetértenek a programunkkal. Számos olyan jelölt van, aki pártunkat egy személyben vagy koalíciós jelöltként képviseli, mert ezt érzi tisztességesnek. Én büszke vagyok ezekre a jelöltekre és hálás vagyok a munkájukért és azért, hogy felvállalnak bennünket. A standard politikai pártok jelöltjei nem engedhetik meg maguknak a parttalan populizmust. Nem tetszeleghetnek a messiás szerepében. Össze kell hangolniuk a választóik érdekeit és elvárásait a reális lehetőségekkel, és csak olyat ígérhetnek, amit be is tudnak tartani. Meggyőződésem, hogy jelöltjeink többsége megfelel ezeknek a kritériumoknak.
Remélem, hogy a közelgő helyhatósági választásokon nem a populizmus, a hamis ígéretek és a látszólagos pártatlanság, vagy ne adj isten a lobbicsoportoktól való függés fog győzedelmeskedni, hanem a nyílt és tisztességes versenyé lesz a terep. Hogy majd ebből a tisztességes versenyből sokszínű, felelős és dolgozni akaró önkormányzati testületek kerüljenek ki. November 16-án meglátjuk.

 

Szerző: Bugár Béla  2014.10.06. 12:12 komment

A parlament nyári szünetet követő első ülése a kormánypárt hallatlan hatalmi arroganciájának és skizofrén megnyilvánulásainak iskolapéldáit vonultatta fel.

Azt gondoltam, 24 év után engem már semmi sem lep meg a politikában, a most befejeződött parlamenti ülés után úgy tűnik, ez naiv gondolat volt a részemről.

A Fico-féle kormánypárt a parlament szeptemberi ülésének napirendjéről tíz ellenzéki javaslatot kiiktatott. Még ennél is abszurdabb volt az ok, amiért a SMER az ellenzéki javaslatokat ignorálta: azok ugyanis állítólag a közelgő helyhatósági választások kampányának részét képezték volna, és a javaslattevők szándéka szerintük nem volt más e törvényjavaslatokkal, mint a szavazatszerzés. Ugyanakkor a SMER képviselői javaslatait továbbra is napirenden tartották, mintha az ő pártjukat a kampány nem érintené.

A hatalom arroganciája és az alkotmányos jogok ismételt sárba tiprása – ezek a tipikus jellemzői a SMER képviselői által reprezentált jelenlegi parlamenti többség munkamódszerének. Az ellenzéki javaslatok közül alig akad néhány, amelyik második olvasatba kerül és elenyészően csekély a ténylegesen jóváhagyottak száma. A szeptemberi parlamenti ülésen az egypárti hatalmi garnitúra még szélsőségesebb válfajának is tanúi lehettünk. Ezzel összefüggésben csak egyetérteni tudok frakcióvezetőnk, Solymos László véleményével, aki nemrégiben e helyen úgy fogalmazott, hogy a szeptemberi ülés kezdete az 1948-as évet, a Klement Gottwald irányította Csehszlovák Kommunista Párt akkori praktikáit idézte meg.

A szeptemberi parlamenti ülésen az ellenzéki képviselői javaslatok kiiktatását követően a SMER erőltetett menetben fogadta el a kormányjavaslatokat, miután a Híd a többi ellenzéki párttal együtt tiltakozásként visszavonta valamennyi javaslatát az ülés napirendjéről.

De nemcsak az ülés kezdete, a vége is jelezte a kormánypárt további súlyos és veszélyes deficitjét – a SMER úgy tűnik, skizofréniában is szenved, amelynek megnyilvánulásai egyértelműen rontják az ország megítélését. Az ukrajnai helyzettel kapcsolatos kétnapos parlamenti vita egyértelműen igazolta, hogy a SMER ebben a kérdésben nem egységes és nem képes egyértelmű, egy uniós tagállamhoz méltó jelzést küldeni a világnak.
Ezzel összefüggésben elsősorban Robert Fico putyinista retorikája jelent veszélyt, hiszen a kormányfő ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszi külügyminisztere számára, hogy kiszámítható külpolitikát folytathasson.
Fico a nemzetközi diplomácia színterén megbízhatatlan partnert kreál Szlovákiából, akire még a legközelebbi szövetségesei sem számíthatnak. Úgy tűnik számomra, a jelenlegi kormányfő egyre nagyobb veszélyt jelent mind Szlovákiára, mind annak polgáraira.

 

Szerző: Bugár Béla  2014.09.25. 13:33 komment

Egyetlen esemény évfordulójáról való megemlékezés sem lehet pusztán a megkívánt virágcsokorral lerótt kötelesség teljesítése. Az ünnep csak az év egy napja, de az esemény valódi megünneplése az, ha üzenete mindennapjainkat is átjárja.

Sajnos a Szlovák Köztársaság Alkotmánya is ilyen helyzetbe került. Egy napon át „ünnepeljük“, majd a további 364 nap során használjuk és kihasználjuk, élünk és visszaélünk vele – tetszésünk szerint. Ha számunkra megfelelő, akkor rá hivatkozunk, ha nem, akkor megfeledkezünk róla, és legújabban, ha csökkenni kezd a támogatottságunk, mindent belezsúfolunk, ami csak az eszünkbe jut.     

Csodálkozunk azon, hogy a mi polgáraink a Szlovák Köztársaság Alkotmányával kapcsolatban miért nem érzik azt az emelkedettséget, amit az amerikaiak, ha saját alkotmányukról van szó? A válasz nagyon egyszerű - mert a fejlett demokráciák az alkotmányhoz, az ország alaptörvényéhez felelősségteljesen viszonyulnak. Tőlünk eltérően, hiszen nálunk már az alkotmány megszövegezését is politikai hatalmi játékok kísérték, az alkotmány magjának körültekintő megfogalmazása helyett, ahelyett, hogy rögzítve lettek volna azok a polgári, demokratikus alapelvek, amelyek méltóak egy 21. századi fejlett, demokratikus államhoz. Ez az örökség sajnos továbbra is kísért. Mert azok, akik a hatalom birtokában vannak, mindig azt gondolják, hogy az alkotmány saját hatalmi pozíciójuk biztosításának, védelmének eszköze. Ezért vagyunk önérdekkövető alkotmánymódosítások tanúi. Ezt a gyakorlatot én elutasítom. Meggyőződésem, hogy gátat kell vetnünk az alkotmány értelmetlen lebecsülésének. A politikusok közös felelőssége, hogy olyan lépéseket tegyenek, amelyeknek köszönhetően elkerülhető lesz az alkotmány további leértékelődése.  

Szlovákia polgárai megérdemelnek egy olyan alkotmányt, amely nem választóvonalat húz, hanem összeköt, amely megkérdőjelezhetetlenül és egyértelműen garantálja mindenki számára az alapvető emberi jogokat és az esélyegyenlőséget. Így lesz esélyünk hinni abban, hogy az elkövetkező generációk számára szeptember 1-je nemcsak az alkotmány ünnepe lesz, hanem az alkotmány szellemében élik meg mindennapjaikat is. A politikusokat is beleértve. Őszintén kívánom Szlovákiának, hogy így legyen.

 

 

 

Szerző: Bugár Béla  2014.09.01. 10:32 komment

süti beállítások módosítása