Legyinthetnénk egyet az ügy felett, végül is nem új keletű dolog ez, effajta falfirkákra volt már példa nem egyszer. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató lehet, hogy mikor jelentek/jelennek meg. Talán nem túlzás párhuzamot vonni a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti munkássága és az egyre erősödő nacionalizmus között. Meggyőződésem, hogy a gyűlölködés akkor kezdett ekkora méreteket ölteni, amikor a Slota által vezetett párt bejutott a parlamentbe és kormánypárttá vált. Egyre erélyesebben kezdték hangoztatni, hogy az egyetlen igaz nemzet a szlovák és minden kisebbség csak terhet és veszélyt jelent Szlovákia számára. Emlékezzünk csak vissza például a 2010-es parlamenti választások előtt zajló kampányukra, amikor hatalmas plakátokon óva intettek mindenkit a magyaroktól és a romáktól. És ez csak egy példa a sok közül.

Amennyiben sokat győzködünk valakit arról, hogy a kisebbség veszélyes, előbb utóbb el fogja hinni. Akkor is, ha még életében nem találkozott magyarral, romával, vagy ruszinnal. A reklámnak, győzködésnek, ijesztgetésnek hatalmas ereje van.

Meggyőződésem, hogy ez történik a jelen helyzetben is. A Szlovák Nemzeti Párt kampányt indított, petíciót gyűjtenek egy népszavazás kiírásához, hogy a szlovák nyelv válhasson az egyetlen hivatalos nyelvvé Szlovákiában. Óriásplakátokon hirdetik: „Nebuďme doma cudzincami! Nechceme žiť vo Felvidéku! „ (Ne legyünk idegenek itthon! Nem akarunk Felvidéken élni!) Az emberek többsége észre sem veszi ezeket a plakátokat, vagy legyint felettük, esetleg megbotránkozik. De itt van ez a fiú, aki fogta magát és befújta a házfalat gyalázkodó feliratokkal. És vajon beéri ennyivel, vagy hamarosan ismét egy Malina Hedvighez hasonlatos esettel kell majd szembesülnünk?

Nem értem, miért ez a gyűlölet. Én úgy gondolom, hogy elsősorban mindannyian emberek vagyunk, csak aztán szlovákok, magyarok, lengyelek, németek, ukránok…. Minden nemzet hagyományai, kultúrája, gondolkodásmódja csak gazdagíthatja, sokszínűbbé teheti a másik nemzetet. Ideje lenne felnőniük egyeseknek és tudatosítaniuk ezt!

A népszámlálás eredményének igen sok vonzata van, a következő 10 évre meghatározza a nemzetiségi lét feltételeit. Ettől függenek majd további jogaink, lehetőségeink. Ha kevesen vállaljuk fel nemzetiségüket, azaz a teljes lakosság számán belül kis százalékarányt érnek el a kisebbségek, kevesebb jog illet meg bennünket, mint amire valós létszámunk alapján jogosultak lennénk. És ez nem csupán országos szinten érvényes, hanem a kis közösségekben, akár egy falu közösségén belül is. Az, hogy jogunk lesz-e kisebbségi nyelven intézni hivatalos ügyeinket egy községházán vagy városi hivatalban, attól is függ, milyen százalékarányt ér el a magyarok, ruszinok, romák és a többi kisebbség létszáma az adott község vagy város lakosságán belül.

Félreértés ne essék, nem arra buzdítok, hogy aki szlovák, vallja magát magyarnak, ruszinnak romának vagy más nemzetiségűnek. Szó sincs róla. Mindenki legyen büszke a saját nemzetére és nemzetiségére, származására és gyökereire. De egy kisebbségi család tagja magának és saját közösségének árt, ha a népszámlálás során másként nyilatkozik, mert ezzel mindannyiunk, az egész itteni nemzeti kisebbség jogait csorbítja.  S ezen a népszámlálás eredménye után mi, politikusok sem fogunk tudnak változtatni.

Nem is szeretnék most többet a munkával foglalkozni. Holnaptól négy napig a család és a rokonok lesznek a központban. Nem tudom, ki mennyire a szokások és a hagyományok híve, de nálam a húsvét nem csak a hétfői öntözködést jelenti, keresztény emberként mélyebben is megélem az ünnepet.

Az utóbbi években sokat változott a világ. Gyerekkoromban nagy eseménynek számított a húsvét, alkalom volt arra, hogy együtt lehessen a család. Most azt látom, hogy a fiatalok egy része már inkább arra használja ki a szabadnapokat, hogy elmenjenek barátaikkal a bevásárlóközpontokba, mozikban vagy éttermekben múlassák idejüket. Én ebben régimódi vagyok, szeretek otthon lenni, de megértem, hogy a fiatalság szórakozni vágyik, modern világban élünk …

A locsolást sem hagyom ki, minden évben a már jól megszokott útvonalakat járom körbe. Az első utam kivétel nélkül mindig a szomszédban lakó nénihez vezet, utána következnek a rokonok. A hagyomány az hagyomány, be kell tartani.

Kívánok a lányoknak, asszonyoknak sok vizet – még ha azt is mondják, hogy nem szeretik - , hogy el ne hervadjanak és áldott, örömteli húsvéti ünnepeket minden kedves választónknak!

Nem titok, hogy az egyik hobbim a kertészkedés, és amikor csak tehetem, a kertemben múlatom szabadidőmet. A friss levegő és a fizikai munka felüdülés a parlament bezárt falai és sokszor nyomasztó hangulata után. A minap, krumpli ültetés közben azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlít egymáshoz a kerti és a parlamenti munka, ez a két, látszólag teljesen ellentétes tevékenység.

Az ember elülteti a magokat, öntözi őket és várja, mikor bújnak ki a földből. Minden megéledt mag egy kisebb sikerélmény. Maga a termés ugyan várat még magára, de tudjuk, hogy a kellő odafigyelés és gondozás előbb utóbb meghozza gyümölcsét. A parlamentben is hasonló a helyzet. Elkészítünk egy törvényt, megvitatjuk, esetleg módosítjuk még, vitára bocsátjuk, óvjuk a támadásoktól, megmagyarázzuk, és várjuk, hogy a szavazás után meghozza gyümölcsét. Hogy jobbá tegye az állampolgárok életét, hogy az ország működését előrelendítse.

A különbség csak annyi, hogy míg a kerti munka hetek, maximum hónapok alatt hozza meg gyümölcsét, a parlamentben sokszor csak évek múlva látjuk a munkánk eredményét. Rosszabb esetben még az is előfordulhat, hogy más aratja le a munkánk „gyümölcsét”. 

Nem ez az első eset, amikor egy törvény vagy törvénytervezet beterjesztője úgy dönt, hogy inkább elhalasztja lépését. Ennek oka nem a félelem, vagy a nemtörődömség, hanem az, hogy az adott változás ne a polgárok, jelen esetben a szlovákiai magyarok kárára szolgáljon. Szintén fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem a Híd volt az, aki meghiúsította a Fico-féle törvény eltörlését, hanem Matovič és Procházka képviselő urak. Mi beterjesztettük módosító javaslatunkat és készen álltunk megszavazni azt, de a körülmények sajnos közbeszóltak. Ezért van még mindig érvényben az előző kormány törvénye, ezért veszíthetik el továbbra is szlovák állampolgárságukat polgáraink.

Nem mellékes azonban az a tény sem, hogy a Magyarországról érkező kezdeményezés, vagyis a kettős állampolgárság felkínálása körül nincsenek még tisztázva bizonyos kérdések. Véleményem szerint érdemes kivárni, hogy aktív vagy passzív választójogot fognak-e kapni az állampolgárságért folyamodók. Tisztában kell lennünk minden ténnyel ahhoz, hogy léphessünk. Természetesen ezt tudtuk akkor is, amikor benyújtottuk módosító javaslatunkat, de mielőbb cselekedni akartunk, hiszen a jelenlegi törvény elfogadhatatlan. Koalíciós partnereink azonban nem így gondolták. Kérdéses, hogy beigazolódik-e vajon azon félelmük, hogy a kettős állampolgárság megadása okot szolgálhat a magyarországi pártok Szlovákiában való kampányolására. És ezt a félelmet Magyarországnak kell eloszlatnia.

Többen kritikusan nézik, hogy őszig várni akarunk. Talán már elfelejtették, hogy az első és második Dzurinda-kormány idején is megesett, hogy fontos, kisebbségi kérdéseket érintő törvényeket nem sikerült, vagy csak később sikerült elfogadtatnunk éppen a koalíciós felek ódzkodása miatt. Jelen esetben bízom abban, hogy miután világosan fogjuk látni Magyarország szándékait, könnyebb lesz ész érvekkel meggyőzni a többi képviselőt is.