Ha a Híd politikusai közül bárki felveti az együttműködés lehetőségét a két párt között, az MKP politikusai közül mindig akad, aki ezt a kezdeményezést elüti. Valamivel több, mint három hónapja, amikor a Híd jelezte, hogy központból kellene pozitív jelzést küldeni, amivel elősegítenénk a lehetséges együttműködést a megyei választásokra, akkor az MKP vezetősége úgy válaszolt, hogy messze van az még, különben is a megyei struktúrák feladata, sőt, Csáky Pál azóta többször is jelezte, hogy a megyékben az MKP az erősebb. (Tekintettel arra, hogy a Híd megalakulása után három hónappal zajlottak a megyei választások, az eredmény nem is lehetett más). A Híd országos elnöksége, de az Országos Tanácsa részéről is őszinte a szándék, hogy a két párt együttműködjön a megyei választásokon.
Farkas Iván esetében - lévén, hogy tőlem fiatalabb - elvárható lenne, hogy pontosan emlékezzen a 2012-es parlamenti választásokkal kapcsolatos Híd-ajánlatra. Farkas Iván szerint: „A Most-Híd visszautasította a közös választási listán való indulás lehetőségét”. Emlékeztetni szeretnénk – ez visszakereshető az akkor sajtónyilatkozatokból és az MKP-nak címzett levelünkből is - mi a koalíció lehetőségét utasítottuk el, a közös választási listát pedig mi magunk javasoltuk. Vajon milyen együttműködést képzel el Iván, ha egyben azt jelzi, hogy a parlamentben azonnal külön frakciót alakítottak volna. A cél tehát csak az lett volna, hogy a Híd segítségével ismét elfoglalhassák a parlamenti székeket? A közös politizálás már nem is érdekes? Akkor minek írtuk alá az ún. kisebbségi minimumot?
Farkas Iván számon kéri rajtunk, miért nem segítünk, hogy az MKP az ún. Népi Platform tagjává váljon. Mintha kiskorúsítaná az SDKÚ és a KDH vezetőit, akik nem tudják önállóan eldönteni, hogy kivel akarnak és kivel nem együttműködni. Ugyanilyen alapon számon kérhető volna az MKP-n, hogy miért nem segíti a Hídat abban, hogy partneri viszony alakuljon ki a magyar kormánnya?. Mi azonban ezt nem várjuk el, éppen ellenkezőleg, a magyar kormányra bízzuk, továbbra is figyelmen kívül hagy-e több mint 150 000 magyar szavazatot.
Farkas Iván felteszi a költői kérdést: ”Tudják ki tapsikol leginkább a felvidéki magyar politikai képviselet megosztottságán? A szlovák politikai képviselet, nekik ez a helyzet hihetetlenül megfelel. Felosztottak bennünket jó magyarokra és rossz magyarokra.” Akkor most én is hadd tegyek fel egy költői kérdést: Ugyan ki osztott fel bennünket jó és rossz magyarokra? Vajon nem az MKP politikusai Farkas Ivánnal együtt árulóztak, káeftéztek és gorilláztak? Sőt, teszik ezt mind a mai napig?
Tudod, Iván, mi a megoldás? Szemléletet kéne váltani. Elég legyen már abból, hogy erkölcsi kérdésként kezelitek, hogy ki kire szavazott és ki milyen pártot képvisel. Legyen ez a választó döntése. És ezt tartsa mindenki tiszteletben. A mi felelősségünk pedig az, hogy tisztességesen képviseljük a választóink érdekeit és feltételek nélkül igyekezzünk egy irányba húzni a szlovákiai magyarok szekerét.
