A kormányzás elmúlt másfél évében egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. A politikai pártokban és azok környékén fiatal, sikeres, öntudatos és kemény üzletemberek jelentek meg. Olyanok, akik sikeres magánvállalkozásokat működtettek, alkalmazottak százait irányították, és egy olyan közegben szocializálódtak, ahol a figyelem és az érdeklődés középpontjában voltak. Amit mondtak, az úgy is történt, az ő nézetük volt az egyedüli helyes vélemény. Ez önmagában még nem baj. Problémává akkor válik, ha ugyanezeket a módszereket kezdik alkalmazni a politikában is, és nem vesznek tudomást arról, hogy itt nem egy magáncégről van szó, hanem egy egész országról és annak öt és félmillió állampolgáráról. A politikában nem lehet érvényes az, hogy csak az én véleményem az egyetlen helyes vélemény, és „utánam a vízözön“. A politikához bizonyos fokú alázat kell, és bizony tudni kell kompromisszumokat kötni.

Sántít az az érvelés is, hogy ez az új politikai garnitúra, mivel szilárd gazdasági háttere van, most már kizárólag csak a „nemzet javát“ fogja szem előtt tartani. Ez alig hihető akkor, amikor olyan masszív és költséges kampánnyal indítanak, amilyet még a három mobilszolgáltató közösen is nehezen finanszírozna.

Egy ideig el lehet játszani, hogy „mit nekem a világ“. Egy ideig lehet civil aktivisták módjára viselkedni, megszegni a közlekedési szabályokat, teleragasztgatni a parlament ajtaját gyalázkodó plakátokkal, tűzijátékot rendezni. De egyszer felelősséget kell vállalni. És ebben látom a politikai „újhullám“ legnagyobb hiányosságát.

A megújulás önmagában természetes folyamat. Ugyanígy természetes, ha a politikai reprezentációtól is elvárjuk ezt a megújulást. De nem esztelenül vagdalkozva és nem populista módon. Inkább két alapvető értéket kellene figyelembe vennünk, amelyre Szlovákiának jelen pillanatban óriási szüksége van: ez a felelősség és a stabilitás. Talán kezdetnek elegendő lenne néhány konkrét lépés és javaslat három területen: hogyan védjük meg az embereket a válságtól, milyen irányba haladjon az ország a jövőben, és a „kivénhedt“ politikusok süllyesztőbe küldésén kívül mit tehetnénk még az átláthatóság és az igazságosság érdekében. Már csak azért is, hogy a választások másnapján ne hideg zuhanyként hasson az országra az, ami majd a lapok címoldalain megjelenik.