A héten a Smer képviselői alkotmánymódosítási javaslatáról szavazott a parlament, mellyel explicit módon bele akarták írni a szlovák alkotmányba, hogy az ország nem ismeri el a kisebbségek kollektív jogait. A javaslat szerencsére csak 70 szavazatot kapott, ami bőven nem volt elég, bár ellene csak 30 képviselő volt. A Smer képviselőitől már megszokhattuk, hogy időnként az SNS-re is rátromfolva előveszik a nemzetiségi kártyát, hogy így szerezzék meg annak szavazóit. A szavazás pont most, a választások előtt egy hónappal került terítékre, így remek lehetőséget adott Marek Madaricnak és kollégáinak, hogy a nemzet megmentőjének szerepében tetszelegjen. Sajnálatos tény ahogy a Smer már most előrevetíti, milyen irányba szeretné eltolni a szlovák-magyar viszonyt, ha esetleg egyedül kerül majd kormányra. Az elmúlt majd két évben újra nyugodt időszakunk volt, amikor is egyértelműen enyhültek a nemzetiségi ellentétek, sőt bizonyos témákban valóban kézzelfogható pozitív változásokat sikerült elérni. A nyelvtörvény enyhítése, a kisebbségi nyelvtörvény megszületése, a helységnévlista módosítása mind-mind az emberek napi életében megjelenő változás volt. Én úgy látom, ezek a dolgok valóban befolyásolják az életünket, hiszen napi kapcsolatban használjuk az általuk biztosított lehetőségeket. Ám láthatjuk, hogy Magyarország nem teljesen átgondolt döntéseire itt legalább ilyen átgondolatlanul képesek reagálni. Szívet melengető dolog a magyar útlevél, de nekünk azért kell dolgoznunk, hogy az emberek itthon, szülőföldjükön tudjanak boldogulni. Kiállunk jogainkért, és tudjuk, hogy ezeket nem Magyarországon kell megvédenünk, hanem itt Szlovákiában. A szavakon való lovaglás helyett mi konkrét lépeseket tettünk az elmúlt időszakban és teszünk a jövőben is. Van akik évek óta beszélnek a kulturális autonómiáról, mi viszont elkészítettük a törvényjavaslatot, mely biztosította volna a kisebbségi kultúrák stabil, közel arányos, hosszú távú finanszírozását. A koalíció szétesése miatt ez sajnos nem lett elfogadva, pedig ez lett volna az igazán nagy lépés. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen mindkét oldalról érnek a támadások bennünket, ám látjuk azt, hogy a mi politikánk vezet valóban hosszú távú eredményre, ezért nem hátrálunk meg.

És azon kedves MKP-s barátainknak, akik még mindig megpróbálnak Andrej Hrnciar ügyén lovagolni, javasolom, mutassák meg Hrnciar aláírását a híres „Na Slovensku po slovensky” petíción, mert a polgármester kijelentette, ő semmit nem írt alá. Viszont suttogó propagandaként az ellenkezője könnyen terjeszthető, ugye? Ehelyett inkább tanulhatnának tőle a transzparens önkormányzati vezetésről.
 

A Híd az együttműködés pártja, ám hogy ehhez az együttműködéshez a többségi nemzetet is meg tudjuk szerezni, valójában nekünk kellett először nyitni. Sokan kételkedtek ennek a reális lehetőségében, sőt, a mai napig megkérdőjelezik ezt, ám a párt 2010-es választási eredménye és sikeres társadalmi és politikai beágyazódása bennünket igazolt. Éppen ezért a 2012-es választásoknak is úgy vágtunk neki, hogy vannak szlovák jelöltjeink és igenis célunk a szlovák szavazók megszerzése is. Ám ezeket a szlovák szavazókat úgy szeretnénk megszerezni, hogy a számunkra fontos témákat, például a kisebbségek ügyét is a sajátjuknak vallják. Ezért Andrej Hrnciar, Turócszentmárton polgármesterének kampánya is ebbe az irányba is mutat, erről szól a Bez predsudkov-Előítéletek nélkül! kampány is. Többen felvetik, miért is törődünk mi a szlovákokkal is, miért nem foglalkozunk csak a magyarokkal, hiszen elég bajunk van nekünk magunknak is. Én fordítva tenném fel a kérdést: Vajon azáltal, hogy saját gondjainkat megnevezzük, de ezek fontosságáról képtelenek vagyunk meggyőzni a többségi nemzet tagjait, tudunk-e előrelépni? Húsz év politikai tapasztalata azt mondatja velem, hogy sajnos nem. A politikai hangoskodóknak és megmondóembereknek mindig azt mondom, hogy 76 képviselővel a szlovák parlamentben én is csodát tudnék tenni, de nekünk szlovákiai magyaroknak sosem lesz többségünk, sőt politikai partnereinket is nevelnünk is formálnunk kell a kisebbségi témákban. A kettős állampolgársági törvény kapcsán ez majdnem sikerült. A Híd a javaslatához szerzett 60 képviselőt a koalíciós partneri közül, ám Matovičék négy hiányzó szavazata miatt nem sikerült végül elérni a célt. Mi emellett hiszünk abban, hogy a Hídnak lehetnek saját szlovák politikusai és szlovák szavazói. A párt kampánya már nem csak Dél-Szlovákiában zajlik. Az elmúlt hétvégén egyebek mellett Zsolnán, Turócszentmártonban, sőt a Fátrában egy síközpontba is ellátogattunk a kampánnyal. Ezek olyan helyek, ahova korábban magyar politikusnak eszébe nem jutott volna elmenni kampányolni. Mi 2010-ben megpróbáltuk, megjelentünk ott, s idén, 2012-ben már komoly, szavazatszerzési szándékkal érkeztünk újra. A hétvégén Zsolnán és Turócszentmártonban is komoly érdeklődéssel, telt kultúrházak vártak bennünket. A Híd képes szlovákszavazókat is megszólítani, ami nem szabad bűn legyen, inkább erény. Mi hiszünk abban, hogy a számunkra fontos ügyekhez tudunk szlovák szavazókat és politikusokat is hozni, miközben ezek az emberek megértik és elfogadják a számunkra fontos dolgokat. Erről szól az együttműködés és a tolerancia.

Még 1948-ban született és a mai napig tartja magát az elv, hogy a szlovák történelmi személyiségekről elnevezett településeken ne lehessen kitenni a magyar nyelvű helységnévtáblákat. Ezt az elvet annak idején átvették az úgynevezett „táblatörvény” nacionalista megalkotói is, ezért hiába lakják 20 százaléknál jóval nagyobb arányban magyarok Gútát, Diószeget vagy Párkányt (és még tucatnyi példát sorolhatnék), mostanáig ezeknek a települések határán sem tehették ki az ott lakók a hivatalos szlovák nyelvű helységnévtábla alá a magyart.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény módosításával, a Hídnak évtizedek után sikerült elérnie, hogy végre nevén nevezhessük a magyarlakta városainkat, falvainkat. Ehhez az utolsó lépés megtételén éppen ezekben a hetekben dolgozunk. A törvény adta lehetőség gyakorlati megvalósításához ugyanis a kormánynak el kell még fogadnia egy rendeletet.

Jött azonban a kormányszakadás, Szlovákia pedig ismét kampányidőszakban találta magát. A szóban forgó rendeletek elfogadása – és elfogadtatása – annál nehezebb lesz, minél többen használják fel kampánycélokra ezt a kezdeményezésünket. Minél nagyobb nyilvánosságot kapnak ezek a rendeletek, annál inkább veszélybe sodródik elfogadásuk. Korántsem biztos ugyanis, hogy egynéhány nacionalista gondolkodású szlovák politikus felemeli a kezét a javaslatunk mellett, amikor helyette jó kis kampánytémát csinálhat a helységnévlistából.

És ebben a helyzetben mit tesz a magát konstruktív ellenzéki pártnak nevező MKP? Csendben támogatja Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes hivatalának erőfeszítéseit?

Nem. Inkább olajat önt a tűzre: aláírásgyűjtésbe kezd!

Könnyű „szégyenteljes kudarcnak” titulálni egy kezdeményezést, amelynek a megvalósításával a kormányon töltött évek alatt az MKP meg sem próbálkozott. Ismétlem, dobbal nem lehet verebet fogni. Ha nem ártani, hanem használni akarnak ennek a közös ügynek, ebben e helyzetben, a kormányrendelet elfogadását megelőző időszakban az MKP harsonáinak is el kellene hallgatniuk egy pillanatra.

Különben önbeteljesítő jóslatként valóban kudarcba fulladhat a helységnévlista kormánybeli elfogadtatása.

 

Akik ismernek, jól tudják, hogy én a tényeket szeretem. Egyebek mellett ezért is döntöttünk úgy, hogy 27 pontba foglaljuk össze azokat az eredményeket, melyeket a Hídnak, vagy a Híd segítségével sikerült elérni. Az eredményeket több kategóriába soroltuk, a jobb átláthatóság érdekében. Ez a lista természetesen sokkal hosszabb lehetett volna, ha sikerül kitölteni a teljes négyéves ciklust. Ám a rendkívül nehéz koalíciós helyzetben szerintem ez egy remek eredmény. Ha politikai versenytársaink ezzel nem értenek egyet, nagyon szívesen folytatunk erről szakmai vitát. De akkor beszéljünk konkrétumokról. Arról, hogy mit csináltak volna máshogy az adott helyzetben. Romantikus víziókat gyártani lehet, de ezekkel senki sem lakik jól. Hiszek benne, hogy az embereket pont ezek a reális eredmények érdeklik, mert ezek azok, melyek hatással vannak mindennapjaikra. Hogy lesz-e munkájuk, hogy lesz-e hogy eljussanak a munkába, s az ott megkeresett pénzzel egészséges és teljes életet tudnak-e majd biztosítani családjuknak és önnmaguknak. Hogy biztonságban érezhetik-e magukat otthon, közösségükben. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben segítettünk.

A 27 pontba szedett listát ezen a linken találják meg.

Készen állunk, hogy folytassuk, de ehhez kell az Önök jó döntése is.

November elején jelentettem be, hogy Andrej Hrnčiart, Turócszentmárton polgármesterét a Híd listáján szeretnénk indítani. Azóta bizonyos körökben folyamatosan azzal támadnak bennünket, hogy a polgármesteren keresztül a Maticával paktáltunk le. Éppen ezért fontosnak tartanám néhány dolog gyors tisztázását. Turócszentmárton mindenkori polgármestere a Matica tiszteletbeli alelnöke, mivel a szervezet ott alakult meg még a 19. században. Hrnčiar úr így jutott ehhez a poszthoz, ám nem fejtett ki aktivitást ebben a szervezetben, és még azt megelőzően, hogy bejelentettük volna egyezségünket, tiszteletbeli posztjáról is lemondott. Így a Maticával hírbe hozni a Hídat, rosszindulatú mellébeszélés. A polgármester egyébként példaértékű együttműködést folytat a helyi kisebbségekkel, erről magam is meggyőződhettem már korábban.

De Andrej Hrnčiar nem ezért kerülhet majd fel a Híd listájára. Turócszentmárton vezetője, s csapata az elmúlt időszakban olyat ért el, amit még soha senki Szlovákiában. A város egy olyan üvegzseb programot valósított meg az elmúlt időszakban, mely teljesen átláthatóvá teszi az önkormányzat anyagi működését. Turócszentmárton nemcsak Szlovákia legátláthatóbban működő városává vált, hanem az Egyesült Nemzeteke Szervezete, az ENSZ első díját is megkapta ebben a témában. Ebben a versenyben Európa és Észak-Amerika több száz kiváló programmal rendelkező települése szállt ringbe, és Hrnčiarék itt nyertek. A város korábban már hasonló díjat kapott az EU EPSA nevű szervezetétől is, itt is Turócszentmártoné volt a szlovákiai elsőbbség.

Hiszek abban, hogy a manapság Szlovákiában pont ilyen agilis, korrupcióellenes, tiszta politikusokra van szükség, így örömmel töltött el, amikor egyezségre sikerült jutni. És azoknak, aki számára ez a név kapcsán továbbra is csak a Matica jut az eszébe, azt üzenném, nézzenek inkább körül saját önkormányzatuk háza táján, talán nekik is szükségük volna egy hasonló üvegzseb programra.

Egy utolsó gondolatként pedig hadd mutassak rá, Andrej Hrnčiart a szlovák nacionalisták, mióta bejelentettük az együttműködést, keresztre akarják feszíteni. El kell fogadnunk a tényt, hogy nekünk magyaroknak soha nem lesz többségünk a szlovák parlamentben, ezért kell a lehető legszorosabban együttműködni olyan szlovák politikusokkal, akik felvállalják a mi ügyeinket is. Andrej Hrnčiar személyében egy ilyenre találtunk.