Van egy történet, mely szerint egy politikus egyszer azt mondta, válasszanak engem, mert senki sem tud annyit tenni önökért, mint amennyit én tudok ígérni. A választások közeledtével az ilyen típusú politikusokból egyre több lesz.

 A kampány rövid lesz, ezért valószínűnek tartom, hogy sokan mindent megígérnek majd csak azért, hogy maguk kerüljenek a figyelem középpontjába. A szavazónak fel kell készülni arra, hogy újra mindenki magát a Kánaánt akarja majd elhozni neki. Pedig aki egy kicsit is odafigyel a hírekre, látja, mi történik körülöttünk Európában, éreznie kell, hogy most csak a felelős, józan gondolkodás viheti előre az országot. Szlovákia, a környező országok, de egész Európa gazdasága is annyira borotvaélen táncol, hogy nincs miből nagyot álmodni. És aki újra meg újra csak felelőtlenül álmodozni akar, az már nem csak a jövő generációit sodorja veszélybe, hanem önmaga és környezete másnapját is. Mi nem fogunk ígérgetni a kampányban olyan dolgokat, melyek nem lesznek megvalósíthatóak, olyanokat, melyeket a választások után egy nappal azonnal a szemétbe dobhatunk, mert nem lesz esély azok megvalósítására.

Ám vannak dolgok, melyekre a gazdasági helyzettől függetlenül törekednünk kell. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy választások után is, sikeres eredmény esetén akár kormánytényezőként segítsük a meglévő munkahelyek megtartását. Már most látjuk, hogy ez az, amitől az emberek a legjobban félnek. Ezért ez elsődleges szempont kell legyen számunkra. A leendő kormányprogrammal stimulálni kell a további új munkahelyek létrejöttét, és ha a piaci szereplők erre nem lesznek képesek, az államnak magának is be kell szállni ebbe, közmunkaprogramok, árvízvédelmi programok létrehozásával, de a kisgazdák, az önálló mezőgazdasági vállalkozók bizonyos fokú támogatása is ennek a része.
Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a szociális és gazdasági feszültséget, mely már most kialakulóban van, és tovább fokozódhat, semmiképpen se tudja senki nemzetiség ellenszenvvé áttranszformálni. Mindent megteszünk azért, hogy Szlovákiában a pénzügyi válságra hivatkozva ne csökkenhessenek a kisebbségi támogatások, és az eddig elért és kiharcolt eredmények következetesen be legyenek tartva. Van egy magyar szólás, mely szerint „Szegény ember az, aki még ígérni sem tud”. Én ellenben csak azt tudom mondani, hogy inkább maradunk szegények, de felelőtlenül nem ígérünk semmit.

 

2009-ben egyebek mellett azért léptünk ki az MKP-ból, és azért alapítottuk meg a Hídat, mert akkor úgy láttuk, az MKP új vezetősége rossz irányba viszi a pártot. Azt érzékeltük, hogy a szlovák partnerektől távolodik a párt evezetése, és a közvélemény-kutatások is azt mutatták, csökken az MKP támogatottsága. A párt egyre kevésbé volt képes effektíven képviselni a magyarok érdekeit.

A Híd a 2010-es választáson több mint 8 százalékos eredményt ért el úgy, hogy alig egy éve létezett, úgy hogy az MKP soha nem látott ellenkampányt folytatott végig. Ennek meg is lett az eredménye, ők a parlamenten kívül maradtak. Azóta, az elmúlt másfél évben bebizonyosodott, hogy a Hídat a jobboldali pártok teljes értékű partnernek tekintik, és a jobboldali blokk, mellyel Robert Ficót szeretnénk ellensúlyozni, egyik alappillérévé váltunk. A közvélemény-kutatások stabil támogatottságot mértek az elmúlt másfél évben, ami azt mutatta, az emberek többnyire értik, és értékelik a parlamentben és a kormányban elvégzett munkánkat.

Hamisnak, és álságosnak tartom azt, ha valaki két éven keresztül hazugnak, hazaárulónak, szlováknak, ügynöknek és hasonlóknak titulál, majd a választás előtt pár hónappal felajánlja, hogy akkor mégis induljunk koalícióban, mert a felső erők így diktálják. Szerintem jogosan teszem fel a kérdést, hogy egy listán szerepelhetnék-e én például azzal a Duray Miklóssal, aki az elmúlt napokban is olyan cikket publikált rólam, ami miatt nyugodtan feljelenthetném, mert annyi benne a rágalom. De fordítva is megkérdezem: Vajon az MKP vezetőinek, akik az elmúlt két évben egyetlen jó szót sem találtak velünk kapcsolatban, nem okozott gondot most hirtelen előjönni a koalícióval? Nem tisztán marketingfogás az egész?

Hiszünk benne, hogy a Híd egy stabil, megbízható párt, mely az elmúlt másfél évben a magyarságnak, a szavazóinak és a szlovák partnereknek is bizonyított. Ebből kifolyólag döntöttünk úgy, hogy ha az MKP nem mer nekivágni egyedül a választásoknak, azon politikusai, akik el tudják fogadni a mi értékrendünket, indulhatnak a listánkon. Az arány pedig lehetett volna a 2010-es választásokon elért eredmény. Volt már erre példa korábban is, az OKS is négy képviselőt juttatott be 2010-ben a parlamentbe, így kicsit öniróniával is mondhatom, megéri a mi listánkon indulni. Ám abban mi nem hiszünk, hogy a két pártnak együtt, koalíció formájában kellene nekivágnia. Úgy érzem, a világ, amit képviselünk sem teljesen azonos már. Hogy csak egy példát mondjak, az MKP számára talán a legfontosabb téma a kettős állampolgárság ügye volt az elmúlt másfél évben, mi inkább újra felépítettük a kormány kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesének hivatalát, és a 2012-es költségvetésbe az eddigieknél jóval magasabb támogatást akarunk elérni a magyar kultúra finanszírozására. Az MKP dicséri az SaS-t, amiért kiálltak a véleményük mellett, és megbuktatták a kormányt, s valószínűleg visszahozzák Robert Ficót a hatalomba, mi ezt sajnáljuk, mert látjuk, mennyi mindent lehetett volna még elérni itthon, a magyarok számára. Nehéz út várt volna minket, de küzdöttünk végig.

Elképzelhetőnek tartom, hogy az MKP próbál még pár kört futni ebben a témában, mert úgy érzik, ez jó marketing, bár szívük mélyén az ellenkezőjét gondolják. Ám meggyőződésem, hogy nincsen rosszabb, mint a szlovákiai magyar választókat bizonytalanságban tartani. Én inkább sok sikert kívánnék nekik a saját  választási felkészüléshez, és sportszerű korrekt versenyt!

Ezért lépett be a pártba Rudolf Chmel, és lett később miniszterelnök-helyettes, de ezért kerültek fel a listára más szlovák barátaink is. A kezdetekkor, 2009-ben valóban kevés ismert szlovák merte felvállalni, hogy egyáltalán a Híd megemlítsék, ám a 2010-es választásokon mégis komoly sikereket könyvelhettünk el. Ebben segítettek bennünket az OKS képviselői is. Sikeres magánkampányuknak és az arányoknak köszönhetően, bennünket is meglepve végül némileg túlnyerték magukat, a listára hozott mintegy 10-15 ezer többletszavazatért négy parlamenti képviselői helyet kaptak. Az együttműködés velük az elmúlt másfél évben nem volt könnyű, de az utolsó előtti pillanatig korrekt maradt.

A négy képviselőből végül csak František Šebej volt az, aki az októberi bizalmatlansági szavazáson felül tudott emelkedni a pártérdekeken, és képes volt megvédeni a kormánykoalíciót. Három volt párttársa inkább hagyta a szakadékba zuhanni az egészet, csak hogy ők „makulátlan tiszták” maradjanak. Ha így politizált volna mindenki az elmúlt húsz évben, valószínűleg egy tapodtat sem jutott volna előre ez az ország, mert minden témánál akad valaki, aki saját morális integritására hivatkozva elutasít egy egyezséget. Mint a hét elején kiderült, František Šebej, akit nyugodtan nevezhetek barátunknak, a Híd listáján indul majd a 2012-es választásokon. Politikai tevékenységét ismerjük immár több mint húsz éve, egyenes, őszinte, korrekt politikusok, aki hozzánk nagyon közel álló elveket vall. Hisszük azt, hogy tapasztalatával segíteni tudja a pártot, s a közös jövőnk nem csak a listán való indulásra korlátozódik. Rudolf Chmellel és František Šebejjel nem ér véget szlovák politikus-közéleti személyiségek listája, aki a hisznek a Híd politikájában, és velünk vágnak majd neki a 2012-es választásoknak. Bízom benne, hogy a végső névsor, mely még tartogathat meglepetéseket, mindenkit arról győz majd meg, hogy ahogy az elmúlt másfél évben, most is, mi nem csak beszélünk az együttműködésről, hanem komolyan is gondoljuk azt.

Az elmúlt közel két évben komoly fejlődésen ment át a két párt kapcsolata. A választásokat sikeresen vettük, az OKS négy jelöltje jutott be a törvényhozásba. Közös frakciót alakítottunk, a parlamenti munkában szorosan együttműködtünk. Az OKS négy képviselője legalább annyira küzdött a kisebbségi nyelvtörvényért, mint a frakció több tagja. Számíthattunk rájuk, tartották szavukat minden esetben, nem voltak komoly nézeteltérések, véleménykülönbségek közöttünk. Nemcsak a parlamentben védték a kisebbségek, köztük a magyar kisebbség érdekeit – mindenki tudja, hogy Ondrej Dostál a Malina Hedvig védelmében folytatott közdelem aktív részese. Idén júniusra eljutottunk oda, hogy az OKS képviselője is tagja lett a Koalíciós Tanácsnak. Bíztunk benne, hogy az együttműködésünk legalább 2014-ig fog tartani.

Nem így történt. Október 11-én Iveta Radičová kormánya nem kapott bizalmat a parlamentben, a kabinet megbukott. Az OKS négy képviselője közül három tartózkodott a szavazásnál, vagyis nem szavazott bizalmat közös kormányunknak. Tudjuk, az ő három igen szavazatuk kevés lett volna, velük együtt sem kapott volna elég szavazatot a kormány, ahhoz az SaS támogatása is kellett volna. Az OKS álláspontja ismert, elvi okokból nem támogatták az euró mentőövet. A Híd tiszteletben tartja az elveket, a magáét is, másokét is. Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem érthetünk egyet olyan, élükre állított álláspontokkal, amelyek akadályozzák az egészséges, a jó ügy érdekében hozott kompromisszumokat. Az október 11-i szavazás két ilyen kompromisszumról szólt: az egyik a jobboldali kormány megmaradása, a másik az euró, és ezzel együtt a szlovákiai gazdaság, a szlovákiai munkavállalók védelme. Véleményem szerint mindkettő megérte volna az igen szavazatot, de még ha az euró megmentésének kérdésben elfogadjuk is, hogy nincs egyedül jó megoldás, az biztos, hogy a jobboldali kormány megmentése megérte volna az igent. Nagy a veszélye annak, hogy a március 10-i választások után újra Robert Fico és a Smer állíthat kormányt. Ez azonban már tudható volt október 11-én is, és ezt a körülményt nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni.

Egy politikusnak tudnia kell mérlegelni, szét kell tudnia választani a fontos és kevésbé ügyeket. Igen, bizonyos kérdésekben el kell tudnia fogadni a kompromisszumot. Minden politikai pártnak fontosak a saját céljaik, meg akarja azokat valósítani. A szűken értelmezett pártcélok megvalósítása azonban nem mehet az ország, és annak minden állampolgára rovására. František Šebej, aki akkor még az OKS tagja, egyik vezetője volt, tisztában volt ezzel, és igennel szavazott.

Mindezek fényében azt hiszem érthető pártom döntése, hogy az előre hozott választásokon nem biztosít helyeket listáján az OKS politikusainak. Erről ma tájékoztattam Peter Zajac pártelnököt. Úgy látszik azonban, hogy már az OKS sem várta az együttműködés folytatását. Keddi hír, hogy mérlegelik az indulást Igor Matovič frissen alapított, standard pártnak egyáltalán nem nevezhető szervezete listáján. Sok sikert kívánok nekik a választásokon, ha sikerrel járnak nem tartom kizártnak az együttműködést, de csak a választások után. Hiszen ahogyan írásom elején elmondtam, a legtöbb kérdésben egyezik álláspontunk.