A szlovák nyilvánosság a történelem egyik sötétebb pillanatáról emlékezik meg. Ma, augusztus 21-én 46 év telt el azóta, hogy a szovjet és „testvéri“ csapatok bevonultak Csehszlovákia területére.
Úgy gondolom, minden történelmi eseményről elsősorban azért kéne megemlékeznünk, hogy ne felejtsünk. Az 1968-as augusztusi események mintha ebből a „nem felejtjükből“ kimaradtak volna. Legalábbis ilyen érzésem van, kormánytisztviselőink kijelentéseit és állásfoglalásait követve az EU Oroszországgal szembeni szankciói kapcsán, amelyek Oroszország Ukrajnával szembeni hatalmi viselkedésének eredményeként születtek meg.
Hogy ezt miért gondolom így? Mert annak ellenére, hogy 1968-ban még csak gyerek voltam, emlékszem ezekre az eseményekre. Tudom, mit jelentettek számomra az idegen tankok és a katonák az utcákon. Emlékszem, hogyan beszéltek róla a szülők és a felnőttek – „mindenki hátat fordított nekünk, senki sem segít“. Egyes politológusok is azt mondják, hogy a nyugati hatalmak kiszolgáltattak minket az oroszoknak, úgy ahogy tették ezt a magyarokkal is 1956-ban. Aggasztott minket, hogy a világ, a demokrácia képviselői cserbenhagytak minket. Igen, s mert akkor rólunk volt szó, ez nagyon érzékenyen érintett minket.
Ezért sem tudom elfogadni a miniszterelnök és a kormánytisztviselők magatartását. Először megszavazzák Brüsszelben a szankciókat, s mikor már elég messze vannak, kritizálják őket. Nálunk ezt köpönyegforgatásnak hívják.
Felejtünk? Most, amikor a hatalmi praktikák megint terjedni kezdenek és az ún. „nyugati társadalmak“ „csak“ ún. gazdasági szankciókkal avatkoznak közbe, hirtelen elítéljük ezt a beavatkozást? Azt védjük, aki nem is igényli, hogy megvédjük. Mert nagy, erős és rendíthetetlen. S ennek megfelelően viselkedik: bekebelezi a területeket és testvéri segítséget nyújt. Amelyből ugyanúgy évekig tartó fojtó testvéri ölelés lehet. De ez most nem minket érint. Ezért viselkedhetünk felelőtlenül? A felejtés nem ment fel minket a felelősség alól. Nem lehetünk egyszerre tetszetős európai politikusok és Oroszország rettenthetetlen barátai is. Ez így nem megy.
A felejtésnek nincs gyógymódja. Emlékezni akarni kell. És ez az akarat egyes államokban evidensen hiányzik. A Szlovák Köztársaság kormányzatának köreiben egészen biztosan.

Az elmúlt napokban elárasztották a közösségi oldalakat és az én e-mail fiókomat is az Újbányán /Nová Baňa/ tartandó metálzenei fesztivállal kapcsolatos tiltakozások és felhívások. Bevallom, eleinte fogalmam sem volt, miről is van szó, ezért megnéztem közelebbről.  Annak ellenére, hogy keresztény vagyok, hogy a pozitív dolgokat szeretem, és hogy ilyen zenét nem hallgatok, úgy gondolom, hogy nekünk, politikusoknak nincs jogunk mindenbe beleavatkozni, ami ebben az országban történik. Beleértve azt is, milyen zenét hallgatnak az emberek. Arról is meg vagyok győződve, hogy a rendvédelmi szervek és a helyi önkormányzat mindent megtesznek azért, hogy a fesztiválon senki jogai ne sérüljenek, - sem azoké, akik részt vesznek rajta, sem pedig a környéken élőké.

            Én megéltem azt az időszakot, amikor csak olyan zenét hallgathattnuk, amit a politikusok megfelelőnek tartottak a számunkra, amikor csak azt olvashattuk, amit a cenzúra megengedett. Emlékszem, amikor recsegő tranzisztoros rádiónkon igyekeztünk megfogni az osztrák és luxemburgi adókat. Csak azért, hogy olyan zenét hallgathassunk, amit kedveltünk. Éppen a 40 év korlátozás miatt is vártuk olyan repesve és tárt karokkal a demokráciát. Lehet, hogy többet, lehet, hogy mást vártunk tőle. De azt szerintem egyikünk sem akarja, hogy a demokrácia egyik alapvető értékét – a szabadság eszményét a politikusok megerőszakolják.

            A közép- és kelet-európai térségben megszokott dolog, hogy a politika és a politikusok úgy bánnak a demokráciával, ahogy éppen nekik megfelel. Addig „építik“, amíg az előnyöket és politikai pozíciókat biztosít a számukra. Abban a pillanatban, amikor a demokrácia veszélyeztetné őket, azonnal olyan modellek után néznek, amelyek bebetonozzák a politikai hatalmukat.

            Én a demokrácia híve vagyok. Minden hibájával együtt. És nemcsak azért, mert még senki sem talált ki jobbat, hanem azért is, mert ebben látom a biztonságos és tisztességes élet garanciáját. Meggyőződésem, hogy keresztény szülőként teljesítettem a feladatomat. Többek között azzal is, hogy a lányom olyan zenét hallgat, amely az életet, nem pedig a halált ünnepli.

            Politikusként pedig arra kell törekednem, hogy a polgárok mindennapi élete ebben az országban okot adjon az élet ünneplésére. Tiszteletben tartva minden más véleményt és ízlést. 

Az elnökválasztás két fordulója közti időszak óta jelentős az igyekezet, hogy elültessék az emberek fejében „új poltika, új arcok“ gondolatát. Tudatosan próbálják elhitetni az emberekkel azt a leegyszerűsített képletet, miszerint ami új az jó, ami pedig régi, az csak rossz lehet. Illusztrációként napirenden vonultatnak fel példákat, főleg a politikusok, politikai pártok és a szlovákiai közélet palettájáról.

Már a „megfigyelők“ által felvázolt első elemzések során feltűnt ez az új séma, amelyet az elnökválasztás első fordulójában rögtön a választási helyiségek bezárása után elkezdtek hangoztatni az egyik magáncsatornán. Már-már az amatörizmus képzetét keltette, ahogy rajongással álmélkodtak az egyik elnökjelölt zseniális eredménye felett. Azóta sem telik el nap, hogy ez a gondolat ne jelenne meg a médiában. E „társadalmi megrendelés alapján“ alakulnak új pártok, sőt élednek fel rég elfeledett formációk.

Ahogy az életben, úgy a politikában sem érvényes, hogy egyetlen ember, egyetlen párt elhozhatja a megváltást és egy csapásra minden jóra fordul. Az ilyesmi általában vágy marad, egy álomkép, amely legtöbbször csalódásokkal jár. Ez az utolsó, amit az ország polgárainak kívánni lehet.

Amit viszont szívből kívánok Szlovákia polgárainak, az az, hogy kevesebb beskatulyázáson alapuló döntés szülessen. Elutasítom a politikusok és politikai pártok régire és újra történő felosztását. Számomra – és remélem, választóink és szimpatizánsaink többsége számára is – a megítélés kritériuma sokkal inkább az, hogy az adott politikus és politikai párt mit tesz le az asztalra, hogyan tartja meg az ígéreteit és hogyan viselkedik partnerként. Sajnos az utóbbi évek elsősorban a „skatulyákról“ szóltak: a jobb oldaltól a bal oldalig, a régiektől az újakig, a liberálisoktól a konzervatívokig és sorolhatnám. Szlovákiának nem áll jól – és nem tesz jót – a skatulyák szerinti politizálás.

Szlovákiához sokkal jobban illik a konszolidált, felelős politika a polgártól a vízióig vezető egyenes mentén. Az ahhoz a jövőképhez vezető egyenes mentén, ahol ezt az országot és annak lakosait öt vagy tíz év múlva látni szeretnénk. Ez ugyan kevéssé népszerű, kevéssé látványos politika, de legalább van értelme. Cél nélkül minden egyéb csak sötétbe kiáltás, magamutogatás. A polgárok számára ebből a politikából és a közélet effajta terheléséből semmi jó nem származik. Szlovákia előtt sajnos nincs konkrét vízió.
Mi már csaknem egy éve próbáljuk felvázolni a Polgári vízió 2016 nevű elképzelésünket. Haladunk egyik résztől a másikig. A vízió egésze a Híd honlapján is megtalálható. Hogy kevés látható ebből a médiában? Igen, mert a vízióban a médiának egy év alatt csupán 2 (azaz kettő) említésre méltó dolgot sikerült találnia – megjegyzem, épp két kevésbé lényeges dolgot emeltek ki. Sajnálom, mert a vízióban megtalálhatók azok a lépések és tervek, amelyek elárulják, hogyan látja a Híd Szlovákiát a jövőben, hogyan szeretné megoldani a mindannyiunkat érintő problémákat. Ez a mi programunk, amelyet igyekezni fogunk megvalósítani.
Mert ez a lényeg, ez az, ami számít. Hogy hogyan képzeljük el ezt az országot és a polgárok életét. Ez a politika és a politikusok feladata. A hazugságvizsgálatokat pedig hagyjuk meg a „sherlock holmesoknak“.

A szlovákiai politikai színtéren új jelenség ütötte fel a fejét: a Smer az ország alaptörvényét egyfajta fizetőeszközként kezdi használni. Kifizeti és lefizeti vele azokat a politikusokat és politikai partnereket, akik hajlandóak asszisztálni ehhez. Csak egyetlen cél mozgatja őket. Megerősíteni a polgárokban azt az érzést, hogy mi, ennek az országnak a vezetői, mindig mindent elintézünk. Mert a biztonság, a biztonság, a biztonság mindenek felett. Szükség esetén akár a barikádokon a „csúnya, értetlen politikusokkal“ szemben.  

Lefizetésre viszont csak akkor van mód, ha az asztal másik oldalán ülő lefizethető. Úgy tűnik, ahogy politikai üzlet volt a „család az igazságszolgáltatásért“, most egy újabb politikai háttéregyezség körvonalazódik ebben a választási időszakban. Ez esetben a „független“ OĽANO – Egyszerű Emberek és Független Személyiségek vannak soron. Feltételezhető, hogy a „vizet“ most médiabombára cserélték. Semmi konkrétumot nem tudunk, de Hraško képviselő utalt arra, hogy hajlandóak támogatni egy ilyen módosítást.

Ha ezt így fogjuk folytatni, várható, hogy mindig az, akinek éppen szorít a cipő, elkezd piacolni, és a fizetőeszköz az alkotmány lesz. Mert a Smer a mindent megoldó és mindent elintéző szerepében csak az alkotmányos többséggel játszhat. Amikor eldöntötték, hogy fő választási kampányeszközük az alkotmány lesz, van minek örülnünk.

Lelki szemeimmel már látom a kormányfőt és a Smer-t, ahogy kardot ránt és elkezdi zsarolni az ellenzéket. Mindenkit, aki egy ilyen alkotmánytörvényt nem támogat, a nemzet ellenségének fog kikiáltani.

Holott a megoldás egyszerű. Nem kell olyan törvényeket beterjeszteni, amelyekbe bele van kódolva bárkinek a jövőbeni politikai üzlete. Őszinte, világos és egyszerű jogszabályokat kell beterjeszteni, ahol senki sem tud azt csinálni a vízzel (és nem csak azzal), amit akar – még ha egyenesen a Smer központja előtt áll is éppen. Az Alkotmányt pedig békén kell hagyni, meg kell hagyni annak, ami: az állam alapvető és legkomolyabb fundamentumának. Egyszerű, mint a pofon.

Annak ellenére, hogy a Smer hatalmi gépezete a mostani parlamenti ülésen is működött, a Hídnak sikerült keresztülvinnie törvénytervezetét az allergiások védelmében.

A parlament legutóbbi ülésén a képviselők elfogadták a Híd képviselőinek, Nagy Józsefnek és Jakab Elemérnek azt a törvényjavaslatát, amely csaknem egymillió allergiás megbetegedéssel küzdő polgár életét könnyíti meg.  Valóban nem történik meg gyakran, hogy a Smer képviselői megszavaznak egy ellenzéki javaslatot, ebben a választási időszakban a Híd képviselőinek ez összesen csak három alkalommal sikerült. A törvény célja, hogy hatékonyabbá váljon a súlyos allergiás tüneteket okozó növény, a parlagfű irtása. A törvénymódosítással sikerült elhárítani a természetvédelmi törvény hiányosságait, ami azonban sajnos csak kevés ok az örömre.

A parlamenti többséget adó Smer képviselői ismét demonstrálták hatalmukat, és a különböző kulcsfontosságú témákról megfogalmazott ellenzéki véleményeket vagy javaslatokat, köztük a Hídéit is újra tudatosan ignorálták. Sőt, még a köztársasági elnök vétóját is áttörték, aki elutasította a bírókról és ülnökökről szóló törvény jóváhagyott módosításának aláírását. A Híd alelnöke, Lucia Žitňanská ismételten bírálta, hogy a Bírói Tanács elnökének megválasztása, illetve a tanács valamennyi személyi döntéséről szóló szavazása a törvény alapján nem lesz nyilvános. A Híd ugyanis a köztársasági elnökkel egyetértve úgy látja, hogy a bíróságokon csak a következetes nyilvános ellenőrzés és a közvélemény nyomása segíthet, amely azonban anélkül, hogy a Bírói Tanács tagjai vállalnák a személyes felelősséget azért, ahogyan szavaznak, nem lesz hatásos. A Smer 83 képviselője becsapta az igazságszolgáltatás ajtaját a nyilvánosság előtt, és áttörte az elnöki vétót. Feltételezhető, hogy a törvény így vagy úgy, de az Alkotmánybíróságon köt ki. A Smer ennél a szavazásnál megmutatta, hogy a bíróságok megtisztítása az utolsó, amit képviselni szeretne.

Sajnos, nem sikerült átültetnünk a javaslatunkat a gyengébbek védelmében sem. Lucia Žitňanská törvényjavaslatával, amely a kis beszállítók – magánvállalkozók érdekeit védte volna a vállalatok restrukturalizálása során (ebben az esetben a Doprastav vállalatról volt szó), a múlt ülésen nem járt sikerrel. Úgy gondoljuk, hogy a vállalatok restrukturalizálása és csődeljárása során védenünk kellene a gyengébb vállalkozókat. A Smer képviselői a javaslatot lesöpörték az asztalról anélkül, hogy egyetlen érvet mondtak volna, miért van ezzel problémájuk.  Egyszerűen mindenfajta vita nélkül – ahogy az eddigiekben már számos alkalommal - elutasították Lucia Žitňanská jó javaslatát.

Nem hiányzott azonban a vita a szlovák államnyelvtörvény módosításáról, amelyet az SaS képviselője Peter Osuský terjesztett be. A Híd által is támogatott törvény vitájában azonban szabályosan sokkolt a Smer képviselőjének, Dušan Jarjabeknek a hozzászólása, aki a nemzetet genetikai alapon próbálta meghatározni. Jarjabek veszélyesnek nevezte, hogy Osuský szeretné elérni a községek kétnyelvű megnevezését, vagy a nemzetiségi nyelven oktató iskolák és oktatási intézmények pedagógiai dokumentációjának vezetését az adott kisebbség nyelvén. Jarjabek hozzászólását nem tudom másként minősíteni, mint az SNS nacionalista fóbiájának visszatérését a parlamentbe.

A legutóbbi ülésen az vízügyi törvény is nagy vihart kavart, amellyel a kormány újabb árdrágulást készít elő a polgárok számára. Többen a képviselőink közül a parlamentben hangsúlyozták, hogy ez a kormányjavaslat egyértelműen árt az embereknek – megdrágítja a szlovák ásványvizeket, a gyümölcsöt és zöldségeket, és néhány kiválasztott „vállalkozó“ számára lehetővé teszi a vízzel való üzletelést.  A kormánypárt viselkedését a törvényjavaslat tárgyalása során nagyon találóan jellemezte Simon Zsolt, amikor elmondta, hogy ez a kormány még annyit sem képes a polgárok érdekében feláldozni, amennyi nap mint nap lefolyik a Dunán Magyarország felé.  Szomorú, kegyetlen – de igaz.

Az, hogy a vízügyi törvénynek vannak hiányosságai, végeredményben közvetetten a beterjesztői is elismerték. Fico ugyanis a környezetvédelmi miniszterrel közösen bejelentette, hogy emiatt módosítják az alkotmányt és remélik, hogy ehhez az ellenzék is hozzájárul. Ez egy újabb sokk volt a számomra. Hadd emlékeztessek arra, hogy az Alkotmányt nem lehet napirenden módosítani, amikor éppen eszünkbe jut, akár csak egy Facebook státuszt. Az, amit némely politikusok az alaptörvényünkkel művelnek, nem más, mint politikai dilettantizmus és az ország polgárainak semmibe vétele.  

A Smer megmutatta igazi arcát a parlament legutóbbi ülésén azzal a javaslatával is, amelyet végül természetesen sikerre is vitt. A kormánypárti képviselők egy módosító javaslatukkal az ÁFA-törvényből törölték azt a rendelkezést, mely szerint az államháztartási deficit 3% alá csökkenése esetén az ÁFÁ-t vissza kell vinni 19%-ra. Kár volt tehát örülniük a polgároknak, hogy alacsonyabb lesz az ÁFA. Fico kijelentette, hogy „nem fogja teljesíteni a kereskedők gágogását“. Mintha a kereskedők, vállalkozók vagy mezőgazdászok nem lennének ennek az országnak a polgárai. Arról nem is beszélve, hogy éppen az ÁFA-emelés volt az, ami miatt Fico éles kritikával illette Iveta Radičová kormányát, hogy az emberek számára ez drágulást eredményez.  „Csökkentsék 20-ról 19 %-ra az ÁFÁ-t, az ugyanis pozitívan fog hatni minden más termék árának alakulására“ – ezt mondta annak idején, 2011 júniusában Fico a közszolgálati televízióban, ami csak igazolja, hogy a jelenlegi kormányfő úgy változtatja a véleményét, ahogy éppen neki tetszik...

A Smer hatalmi gépezete tehát tovább működött a legutóbbi parlamenti ülésen is. A legutóbbi ülés jó híre, hogy az új köztársasági elnök nem ír alá automatikusan minden jóváhagyott törvényt. És nem utolsó sorban jó hír számunkra az is, hogy a Híd újra teljes erővel dolgozik. Nagy Józsefet, aki az Európai Parlament képviselőjévé lépett elő, Vörös Péter váltotta a szlovák törvényhozásban. Apropó, ha már európai parlamenti képviselőnket említettem, örülök, hogy Brüsszelben is aktív tevékenységet folytat. Nagy József már most megmutatta, hogy a kis országok is képesek befolyásolni az EU politikáját – az Európai Néppártban ugyanis sikerült keresztülvinnie hét, számunkra fontos prioritást. Ha számításba veszem, hogy az Európai Parlament legnagyobb politikai frakciójának programja összesen 46 pontból áll, akkor egyértelműen nagy sikerről beszélhetünk.

A nyári szünidőre tehát a jól ismert érzéssel távozunk: a Smer úthenger tovább rombol. És hadd tegyek hozzá egyetlen megjegyzést: a Smer elkezdte választási kampányát. És egyetlen változatlan elhatározást: a Híd a jelenlegi politikai felállás ellenére mindent megtesz azért, hogy keresztülvigye képviselőinek jó és hasznos javaslatait.