Ha jellemeznem kellene a politikai közélet elmúlt egy-másfél évét, azt mondhatnám, hogy ez az időszak volt az, amikor megváltozott a világrend.  Ám a változás tovább folytatódik. Itthon, Európában, de az egész világon egyaránt. Hirtelen minden megváltozott. Nagyapám azt mondogatta, hogy a dolgoknak megvan a maga rendje, ezért az embernek nem kellene feleslegesen pánikba esnie. Mindennek megvan a maga ideje, és helye, bizonyos események csak az idő múlásával tisztázódnak, vagy értjük meg őket. Nem kell feltétlenül az egyetlen igazságban, az egyetlen helyes útban, vagy az egyetlen reményben hinni.

Az elmúlt napok azt bizonyítják, hogy látszik a fény az alagút végén. Mindnyájan tudjuk, hogy a világ egyik legerősebb államának élén egy nő áll – Angela Merkel. Egy olyan erős politikus, aki nem fél komoly, ám nem mindig népszerű döntéseket hozni. Tegnap óta egy újabb fontos ország, Nagy-Britannia kormányát is nő vezeti, Theresa May személyében. Szakmai tudását az is bizonyítja, hogy évek óta az Egyesült Királyság belügyminisztere. Ha az USA-ban az észérvek legyőzik a populizmust, jövőre ott is elnöknőt választanak – Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok első női elnöke. És még az is megtörténhet, hogy az ENSZ élére is nő kerül, bár nekünk Szlovákiában egy másik döntés tetszene.

A nők a politikában számomra az esélyt jelentik, esélyt arra, hogy a nehéz és komoly döntésekbe, melyeket Európában és a világban kell meghozni, több empátiát hoznak. Hogy a felesleges populista politizálás helyett (mindegyiknek megvan a maga tapasztalata a saját populistáival) a közéletbe visszatér az egészséges politikai vita. Hogy az ő világképük és sármjuk háttérbe szorítja az egyes pszeudo-politikusok be nem érett egóját. Hogy a komoly felelősségérzetük újra visszahozza a konstruktív hangulatot a tárgyalóasztalokhoz. Minden egyes országnak, de Európának és a világnak is nagy szüksége van erre, sokkal jobban, mint bármikor a vasfüggöny lehullása óta.

Margaret Thatcher mondta egyszer, hogyha valamiről tárgyalni akarunk, azt bízzuk a férfiakra, ha viszont valamit véghez kell vinni, bízzuk a nőkre. Európában új szeleknek kell fújniuk. Tartani kell az irányt, egyértelmű szabályokra és célokra van szükségünk. Az első lépés ezen az úton az lehet, ha a világpolitika legerősebb játékosainak irányítása határozott nők kezébe kerül. Nekünk, férfiaknak a politikában is támogatnunk kellene őket.