Szombaton reggel olvasom egy felmérésben, hogy 2O17-ben tovább izmosodik az extrémizmus, több lesz a feszültség a nagyvilágban. Délben látom, hogy az egyik szlovákiai vállalat által kibocsátott káros anyagok szintje jelentősen megugrott. Estefelé hallom, hogy egy személygépkocsi-vezető nem adott előnyt a beteghez siető mentősnek. Nem értem ám be ennyivel. Este megnéztem, mi történt a Facebook oldalamon, ahol ugyan egyre ritkábban, de itt-ott még "elverik rajtam a port", amiért nem nyomozok, nem hejtelek, nem azzal kelek nap mint nap, hogy " Barátaim, ma vajon kibe is rúghatnánk bele?". 

 Elismerem, sokkal jobban is kezdődhetne egy hétvége. De előnyomakodik a kérdés: Valójában ki harcoljon a szélsőség ellen, a (volt) náci tanárok, a korrupció, a károsanyag-kibocsátás, a populizmus, a gyűlölködés ellen...? Meggyőződésem, hogy  senki fejéből sem az pattant ki elsőként, hogy " Természetesen én!" Az emberek ezt - teljesen jogosan - a politikusoktól várják el. Az ellenzéki, illetve a parlamenten kívüli pártok meg úgy gondolják, hogy harcoljon a kormány. Kassán a Pozsonyban élőkre mutogatnak, a pozsonyiak pedig azt tartják, hogyha Nyitranovákin munkahelyeket szeretnének, viseljék el a szennyezett levegőt is. Ördögi kör.

Csak akkor léphetünk ki belőle, ha tágítjuk a kört és feltesszük ezt a kérdést is: " És én? Én vajon mit tehetek?"  Lehet, hogy nem sokat, de mindenki megteheti azt a bizonyos jelképes lépést. Politikusként, vállalatigazgatóként, nyomozóként, járművezetőként, tanítóként, nővérként, pékként, emberként. Mindenki. Ki-ki legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Még akkor is, ha ez kellemetlen. Azt szoktam mondani: a helyes dolgok nem mindig népszerűek. S ebben az esetben nyugodtan hozzátehetném, hogy nem is kényelmesek.

Politikusként, parlamenti képviselőként az a dolgom, hogy részt vegyek a törvények előkészítésében, elfogadásában, segítsem az elfogadott törvények gyakorlatba való átültetését. Politikai döntéshozóként, közéleti szereplőként  minden kijelentésemet jól meg kell fontolnom. Nem tudok egészséges kenyeret sütni, gyerekeket az emberek iránti tiszteletre nevelni, rávezetni őket, hogy felismerjék a rosszat. Nem vagyok sem nyomozó, sem ügyész, s nem tehetek úgy, mintha mindent tudnék, mintha az én látásmódom lenne a leghelyesebb.

De egy szabad ország állampolgára vagyok. Nem érzem jól magam, ha valami vagy valaki ellen kell harcolnom. Polgárként és politikusként képes vagyok harcolni - valamiért. Harcolni a szerintem helyes dolgokért.  Tisztességesen, érdemben, s talán kevésbé népszerű módon.  Még abban a közegben is, amelyben ma jobban boldogulnak azok, akik népszerű és helytelen lépéseket, kijelentések tesznek.