Vissza szeretnék térni röviden a múlt heti parlamenti felszólalásomra a regisztrált partnerség kapcsán, és tisztázni bizonyos hangsúlyokat. Úgy érzem, hevesen és talán túl hevesen is reagáltam Poliačik képviselő úr hozzászólására. Keresztény emberként sértőnek tartottam akkor és tartom most is Poliačik úr stílusát és érvelését, azt hogy „bevitte” a parlamentbe Jézus Krisztus nevét mint érvet, állítva róla, hogy megszavazná ezt a törvényt. Ismerve a képviselő úr és pártja korábbi hozzászólásait, ezt nem tudtam máshogy értelmezni, mint provokációt. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a stílust – ez minden keresztény  ember számára sértő, és vallási meggyőződésem miatt úgy éreztem, hogy fel kell szólalnom.

Őszintén szólva károsnak tartom, hogy egyre-másra lépnek fel a parlamentben olyan politikusok, akiknek egyetlen dolog fontos: a saját népszerűségük. Az nem érdekli őket, hogy ennek oltárán milyen témát és hogyan tesznek tönkre. A homoszexuálisok regisztrált partnerségének kérdése bonyolult kérdés. Keresztény és demokrata politikusként pontosan tudom, mennyire nehéz mindannyiunk számára elfogadható álláspontot kialakítani ebben a kérdésben. Hiszem, hogy Szlovákia minden állampolgára számára egyformán élhető kell, hogy legyen, és azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos kérdésekben társadalmi vitára van szükség.

Nem hiszek viszont abban, hogy egy ilyen nehéz témát csak úgy, előkészítés nélkül bevigyünk a parlamentbe, gyakorlatilag a vesztébe. Poliačik úr nem csak, hogy nem tárgyalt törvényjavaslatáról az ellenzék többi pártjával, velünk sem, de a Smerrel sem egyeztetett javaslata kapcsán. Pontosan ezért gondolom, hogy ezt a témát csakis saját népszerűségének növelésére akarta felhasználni. Ez mindig káros, de egy ilyen érzékeny témánál, amiben az emberek véleménye nagyon eltérő lehet, ilyet különösen nem lehet tenni. Ha az SaS képviselője komolyan szeretne foglalkozni a regisztrált partnerség kérdésével, akkor egyeztetnie kellett volna a parlamenti frakciók vezetőivel és megpróbálni megkeresni a közös nevezőt. Nem történt így.

Beülni a parlamentbe és arrogáns módon „osztani az igét” nem nagy teljesítmény. Egy ilyen horderejű problémában parlamenti többséget szerezni egy jó javaslathoz, az annál nagyobb. Az SaS képviselője az utóbbit meg sem próbálta – nem először és sajnos a jelek szerint nem is utoljára történt így.