Nem titok, hogy az egyik hobbim a kertészkedés, és amikor csak tehetem, a kertemben múlatom szabadidőmet. A friss levegő és a fizikai munka felüdülés a parlament bezárt falai és sokszor nyomasztó hangulata után. A minap, krumpli ültetés közben azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlít egymáshoz a kerti és a parlamenti munka, ez a két, látszólag teljesen ellentétes tevékenység.

Az ember elülteti a magokat, öntözi őket és várja, mikor bújnak ki a földből. Minden megéledt mag egy kisebb sikerélmény. Maga a termés ugyan várat még magára, de tudjuk, hogy a kellő odafigyelés és gondozás előbb utóbb meghozza gyümölcsét. A parlamentben is hasonló a helyzet. Elkészítünk egy törvényt, megvitatjuk, esetleg módosítjuk még, vitára bocsátjuk, óvjuk a támadásoktól, megmagyarázzuk, és várjuk, hogy a szavazás után meghozza gyümölcsét. Hogy jobbá tegye az állampolgárok életét, hogy az ország működését előrelendítse.

A különbség csak annyi, hogy míg a kerti munka hetek, maximum hónapok alatt hozza meg gyümölcsét, a parlamentben sokszor csak évek múlva látjuk a munkánk eredményét. Rosszabb esetben még az is előfordulhat, hogy más aratja le a munkánk „gyümölcsét”.