Ma van a pozsonyi gyertyás tüntetés 25. évfordulója. Sokan már alig emlékeznek arra, hogy ez a békés tiltakozás, csendes imával egybekötött gyertyagyújtás az egy évvel későbbi bársonyos forradalom előszele volt. Az akkor még erőteljes államhatalmi szigor ellenére egy csoport hívő ember, aki elégedetlen volt a rendszerrel, úgy döntött, hogy kivonul a Hviezdoslav térre és kiáll a polgári és vallási szabadságjogok mellett. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban az államhatalom szervezetei még az erőszaktól sem riadtak vissza, nem kis bátorságra vallott ez a kiállás. Annál is inkább, mivel a demonstráció szervezőit a későbbiekben komoly atrocitások érték, néhányukat be is börtönözték.

Ezeknek az embereknek bátorsága példaértékű volt és mind a mai napig az. Tudták, hogy a kommunista rendszer nem tolerál semmiféle véleménynyilvánítást, hogy az ellenszegülés komoly büntetést vonhat maga után, mégsem maradtak csendben. Nem hallgathattak, mert az igazságérzetük azt követelte, hogy fölemeljék a hangjukat az igazságtalanság ellen. És bár közvetlenül nem ez az esemény okozta a kommunizmus bukását Csehszlovákiában, de komoly szerepe volt az 1989-es események bekövetkezésében.

Vajon találnánk-e ma olyan embert, aki hajlandó lenne az ilyen kiállásra? Sajnos, sokan belefásultak a politikába, és elfelejtik mindazt, ami felemelő és léleképítő volt. Azokat a közös tetteket, amiket csak úgy lehetett megvalósítani, hogy mindenki a lehetőségei szerint hozzátesz egy keveset. Akár azzal, hogy kimegy a térre és kockáztatja saját testi épségét, ahogy ez 1988-ban a gyertyás tüntetésen történt. Ma már kevesen gondolkodnak így. Az emberek egyre inkább hajlamosak arra, hogy a dolgokat elfogadják olyannak, amilyenek. Azt gondolják, a politika kezében van a döntés. Pedig ez távolról sem igaz. A politikus is ellenőrizhető, a döntései pedig számon kérhetők. A demokráciára nem tekinthetünk úgy, mint egy természetes jelenségre, amit egyszer megkaptunk és többé nem kell érte tennünk. A demokráciáért minden nap harcolnunk kell.

1988 óta tanuljuk, hogyan változtassunk azon, ami nem tetszik, amivel elégedetlenek vagyunk. Különösen a fiatal generáció számára lenne fontos saját felelősségének a tudatosítása, hiszen a fiatalok nem élték át az előző rendszert, nem emlékeznek a bársonyos forradalomra, amikor tízezrek tüntettek és álltak ki a közös értékekért. A múlt arra való, hogy tanuljunk belőle. S bizony van még mit tanulni mindannyiunknak.