Berényi elnök úr hozzászólását olvasva a Híd a vasúti kétnyelvűséget lehetővé tevő törvényjavaslatával kapcsolatban rögtön világossá vált, hogy az MKP elnökének mire megy ki a játék. Berényi azt írja, visszalépés, sőt káros dolog az, hogy megpróbáljuk parlamenti tárgyalások segítségével bebiztosítani a kisebbségek által nagy arányban lakott községek számára azt a jogot, hogy vasúti megállóikban a kisebbségek nyelvén is szerepeljen az állomás felirata. Ilyet csak az ír, akinek már nem jár más a fejében, mint a politikai haszonszerzés.
A dolog tökéletesen egyértelművé válik akkor, ha megnézzük mit tesz a Híd, és mit ajánl alternatívaként az MKP. Mi a kezdetektől fogva az együttműködés pártja vagyunk: partnereket keresünk ahhoz, hogy azok a jogszabályok és rendelkezések megszülessenek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy Szlovákia minden állampolgára azonos lehetőséget kapjon az érvényesülésére és identitása teljes megélésére. Ezt tesszük akkor is, amikor a Smer van kormányon: ellenzékből nem csupán parttalanul próbáljuk kritizálni a parlamenti intézkedéseket, hanem alternatívákat ajánlunk, egyeztetünk, kreatív munkát végzünk. A vasúti kétnyelvűségről szóló törvényjavaslatunk is ezt a logikát követi: napirendre tűzzük a témát, megoldást javasolunk és megpróbálunk partnereket találni elfogadásához.
Mit csinál ezzel szemben az MKP? Kritizál, hangoskodik és önmutogató akciókat szervez. Berényi úr szabadidejében táblákat csavaroz fel hátsó udvarokban, „véletlenül” fotósok gyűrűjében. Ha annyira számítana neki a vasúti kétnyelvűség kérdése, akkor valószínűleg nem azon törné a fejét, hogy mivel kerülhetne be a médiába, és hogy hogyan kritizálhatná a Hidat, hanem hogy hogyan tudná kívülről támogatni a kezdeményezésünket. Ehelyett úgy csinál, mintha most jött volna le a falvédőről, és azért kritizál, amiért próbálunk a potenciális partnerek számára is elfogadható javaslatot tenni az asztalra.
Berényi elnök úr számára a legnagyobb probléma a jelek szerint az, hogy a falvaknak saját maguknak kell kérvényezniük a táblák kihelyezését, és saját maguknak is kell megfizetni azt. Nem hiszem, hogy Berényi úr tisztában van azzal, mennyibe kerül egy ilyen tábla, ezért ideírom neki: átlagban 120 eurónyi tételről van szó. Azt gondolom, hogy ez egy egyetlen település számára sem lehet tétel komoly akadály. Vagy az MKP vezetőségének nem ér ennyit az egész? Nagyon könnyű arról beszélni, valaki mekkora magyar, de amikor tenni is kell valamit, kevesebb ember állja meg a helyét. Itt van például a dunaszerdahelyi polgármester, az MKP-s Hájos Zoltán, aki nemzeti ünnepeken rendszerint azzal él vissza hallgatósága türelmével, hogy a Híd „nem elég nemzeti” jellegét pocskondiázza. Aztán viszont a hidas képviselőinknek kell figyelmeztetni őt arra, hogy a városi rendeletek többszöri felszólításra is csak egy nyelven, szlovákul kerülnek kidolgozásra…
De ha mégis lenne olyan település, amely képtelen összeszedni ezt az összeget azért, hogy kétnyelvű vasúti táblái legyenek, e helyütt teszek vállalást azzal kapcsolatban, hogy a Híd anyagilag támogatni fogja őket ebben. Berényi urat pedig meghívjuk, hogy a már jól medializált csavarozási tudományával segítse a folyamatot. (Jobbkezes létére ballal is menni fog, a fotókon látszott.) De addigis megkérjük, hogy ne ellendrukker, hanem drukker legyen azzal kapcsolatban, hogy ehhez sikerüljön megteremtenünk a törvényi hátteret. Mert anélkül nem fog menni a dolog, akármennyi sajtóhírben is állít mást az MKP.
